Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cetasika 5

2020.05.06

Nina van Gorkon

Cetasikák

5. fejezet

 

A születés és halál ciklusa

A Cetana, az akarat szerint, egy olyan cetasika, amely minden cittával felmerül, mint láttuk. A most felmerülő látást, hallást vagy gondolkodást cetana kíséri. Minden típusú cetana elvégzi a kísérő dhamma különböző feladatainak koordinálását, függetlenül attól, hogy a citta: kusala citta, akusala citta, vipaka citta vagy kiriya citta.

Amikor a cetana kíséri a kusala cittát vagy az akusala cittat, akkor a koordinációs funkció mellett egy másik funkciót is végez: „akarata” lesz a kusalának (egészséges) vagy akusalának, (egészségtelen) és motiválhat egy egészséges vagy egészségtelen tettet a test, a beszéd vagy az elme révén. A Kusala cetana és az akusala cetana, amelyek valójában kusala kamma és akusala kamma képesek a motivált cselekedetek megfelelő eredményének elérésére.

A Kusala kamma és az akusala kamma eredményeket hozhat újraszületési tudatosság formájában a különböző létezési síkokban vagy vipakacitták formájában, amelyek az élet során merülnek fel, például látás, hallás, illat, ízlés, test-érzékelés vagy a tárgyi eszközök tapasztalása révén. Kellemes és kellemetlen tárgyakat tapasztalunk meg az érzékeken keresztül, és a kammától függ, hogy kellemes élményt, vagy kellemetlen eredményt kapunk ezen érzékeken keresztül.

A jó cselekedetet vagy a rossz cselekedetet motiváló cetana vagy kamma azonnal a cittával együtt elveszik, de mivel minden cittát a következő követi, a kamma felhalmozódik, és így később is eredményt hozhat, akár a következő életben is. Honnan tudhatjuk, hogy van-e következő élet? Ha jobban megértjük az életünket, akkor többet fogunk megérteni a következő életről. Az „emberi élet” fogalmával a hagyományos nyelven azt az időtartamot értjük, amelyen ezen emberi létezés síkjában vagyunk. Annak érdekében, hogy megismerjük az igazságot, nemcsak a hagyományos kifejezéseket, hanem a valóságot is ismernünk kell. Valójában az életünk számtalan citta pillanatból áll, amelyek egymást követve felmerülnek és eltűnnek.

A citta születése és halála minden pillanatban megtörténik, és így az élet mindaddig tart, amíg a citta egy pillanata megmarad. Ha van egy citta, amelyet lát, akkor csak ez a citta létezik, más citta nem létezhet azonos időben. Abban a pillanatban látjuk az életünket. A látás nem marad meg, újra el fog tűnni. Ha van egy citta, amelyik hall, akkor csak az a citta van és az életünket halljuk. Amikor ez a citta is eltűnik, akkor a következővel helyettesíthető. Ebben az életben kellemes és kellemetlen tárgyakat látunk és hallunk, kellemes érzés, kellemetlen érzés vagy közömbös érzéseket tapasztalunk. Tele vagyunk ragaszkodással, vonzalommal és tudatlansággal. Időnként egészséges cselekedeteket hajtunk végre: nagylelkűek vagyunk, tartózkodunk a gyilkosságtól és fejlesztjük a helyes megértést. Az életünk valójában egy olyan citta pillanatokból áll, amelyben egy tárgyat megtapasztal. A pillanattal ezelőtti citta teljesen eltűnt, de most újabb citta merült fel, és ez is eltűnik. Amikor megértjük, hogy vannak feltételek annak érdekében, hogy az egyes citták egymás után sikeresek legyenek, megértjük azt is, hogy ennek az életnek az utolsó cittáját, a haldokló tudatot egy következő citta fogja követni, amely már a következő élet lesz. Mindaddig, amíg a születés és a halál körforgása alatt állunk, vannak feltételek a citta kialakulásához és a következő kialakulásához is.

Az újjászületés-tudat, az élet első cittája és az azt kísérő cetasikák a kamma mentális eredményei. Azokban a síkokban, ahol náma és rúpa van, a kamma az élet első pillanatától  rupákat hoz létre. Az egész életben vannak olyan kammák által előállított rupák, mint a szem-, fül- és más érzékszervek, amelyek a vipakacitták számára lehetővé teszik a kellemes vagy kellemetlen tárgyak megtapasztalását. A kamma által előállított rupák a kamma fizikai eredményei. A test különféle rupáját nem csak a kamma, hanem a citta, a hőmérséklet és a táplálkozás is termeli. Így négy tényező létezik, amelyek mindegyike eltérő rupákat eredményeznek a testünkben.

Ebben az életben jó és rossz cselekedeteket hajtunk végre; nem tudjuk, melyik cselekedet fogja létrehozni a következő újraszületési tudatot. Tehát egy olyan cselekedet, amelyet egy elmúlt életben hajtottak végre, képes a következő újraszületési tudatosság létrehozására. Mivel most az emberi létezés síkjában vagyunk, a kusala kamma (egészséges kamma) készítette életünk első cittáját; Az emberi síkban történő születés boldog újraszületés. Ha a következő élet újjászületési tudatát előidéző ​​kamma az akusala kamma (egészségtelen kamma), akkor boldogtalan újraszületés lesz, és ha kusala kamma (egészséges kamma), akkor boldog újraszületés lesz. Senki sem választhatja meg a saját újraszületésének helyét, az újraszületési tudatosság kondicionált dhamma, sankhara dhamma. Ez az élet cittából, cetasikából és rúpából áll, amelyek kondicionált dhammák. A következő életben is kötelező a citta, a cetasika, a rúpa, és a kondicionált dhamma. Lesz kusala citta, akusala citta, vipakacitta és kiriyacitta. Ha nem születünk boldogtalan síkban, akkor ismét kialakulhat a helyes megértés.

Mivel a kusala kamma és az akusala kamma képesek újraszületési tudatosság létrehozására, ezek kapcsolódnak a „Függő keletkezés” (paticcasamuppada, a jelenségek feltételes eredete). A „Függő Keletkezés” tana tizenkét kapcsolat útján magyarázza a születési és a halálciklus folytatódásának feltételeit, a tudatlanságtól kezdve (avijja). Első láncként említik a tudatlanságot. Azért, mert a jelenlegi állapotban nem ismerjük a valóságot, születni kell, és öregedést, betegséget és halált meg kell szenvednünk. A tudatlanság felszámolása a ciklus vége és ezáltal a dukkha  (szenvedés) vége.

A tudatlanság, az első, a sankhara, a lánc második feltétele. A sankhara, a kusala cetanák, az akusala cetanák, és a kammák  képesek a vipaka előállítására. A sankhkara feltételezi a vinnanát (tudatot). Vinnana, a harmadik feltétel a láncban, a vipakacitta, amely lehet újraszületési-tudatosság vagy vipakacitta, amely az életből származik, mint például látás vagy hallás. A Függő Keletkezés jelenlegi és jövőbeli életünk feltételeit képviseli, tehát a születés és halál ciklusának folytatódásának feltételeit.

A sankhara, a Függő Keletkezés második láncszeme, a kamma funkciójában cetana, amely vipakát hoz létre, így a születés és a halál ciklusa folytatódik.[1]

Ebben a vonatkozásban a cetanát abhisankharának is hívják. Az „abhi” előtagot néha a túljutás értelemében használják. A cetana, amely kusala kamma vagy akusala kamma, túlnyomórészt rendelkezik az újraszületés kondicionálásában. Csak a kusaIa citta vagy az akusala citta kísérő cetana lehet „abhisankhara”. A vipakacittát és a kiriya cittát kísérő cetana nem lehet abhisankhara.[2]

Az abhisankharák vagy a "kamma-formációk" egy láncszemet képeznek a Független Keletkezésben, ezeket a tudatlanság határozza meg. A Kusala kammát továbbra is a tudatlanság határozza meg, bár a kusala citta pillanatát nem kíséri tudatlanság citta. Mindaddig, amíg nincs tudatlanság, olyan kammát hozunk létre, amely vipakát eredményez; újraszületünk, és így a ciklus folytatódik. A Visuddhimaggában (XVII, 119) olvastuk, hogy a tudatlan ember olyan, mint egy vak ember:

Mint egy született vak, aki
egy útmutatótól függően vándorol,

úgy választja meg az utat,

amely egyszer helyes,

másszor pedig helytelen lehet,
tehát, míg ez az ostoba ember
útmutatás nélkül folytatja a születések körét,
most lehet, hogy érdemei szerint,

rossz helyzetben van.

De amikor megismerkedik a Dhammával,
és behatol az igazságokba,
akkor végre elmenekül a tudatlanságból,
és békében elmehet.

 Miközben tanulmányozzuk a cetana különféle aspektusait, láthatjuk, hogy a cetana különbözik, mivel a különféle cittákkal merül fel. Cetana, amely a kusala cittát vagy az akusala cittát kíséri „akarat”. Egészséges vagy egészségtelen tettet hoz létre, és képes vipakát előállítani; kivéve a cetana esetében, amelyet magga-citta, abhisankhara vagy kamma formációt kísér. A rupavacara citta és az arupavacara citta képes újraszületni a magasabb létező síkokban, rupa-brahma síkban és arupa-brahma síkokban, ezek kapcsolódnak a Függő Keletkezéshez. A vipakacittát kísérő cetana az vipaka, amelyet az akusala kamma vagy a kusala kamrna termelt. A cetanának csak az a feladata, hogy koordinálja a többi kísérő dhammát. A kiriyacittát kísérő centana nem kusala vagy akusala, se vipaka; ez a jati, amely kiriya, nem működőképes. Az ilyen típusú cetana csak a koordinációs funkciót tölti be.

A lokuttara cittát kísérő cetana nem láncszem a Függő Keletkezésben. A lokuttara citta, amely 'magga-citta' (ösvény-tudatosság), azonnal vipakat (phala-cittát vagy gyümölcstudatot) hoz létre; a phala-citta a magga-cittát váltja fel. Mivel a magga-citta megsemmisíti a szennyeződéseket, megszabadítja  a születés és halál ciklusától. Az arahat megszabadul az újraszületéstől, nem cselekszik olyan kammát, amely vipakát eredményezhet. Az a cetana, amely az arahatnál kiséri a kriyacittát és az ahetuka kiriyacittát,  az arahatnál hasituppada-citta (mosolyelőállító-tudat), nem abhisankhara, hanem nem egy kapcsolat a Függő Keletkezésben. [3]

Mint láttuk, a cetana, amely kusala kamma vagy akusala kamma, vipakat képezhet. Időről- időre  vannak kellemes vagy kellemetlen élmények az érzékeken keresztül, ezek vipakacitták: látunk, hallunk, szagolunk, megkóstolunk vagy megtapasztalunk a testtel érzékeny vagy kellemetlen tárgyakat. Lehet, hogy elméletben tudjuk, hogy a vipakacitták, amelyek eredményekben különböznek a kusala cittáktól és akusala cittáktól, de az elméleti ismeretek nem elegendőek. Meg kell tanulnunk megkülönböztetni a különféle citta típusokat, amikor azok megjelennek. Az élet minden helyzete sok különböző pillanatból áll, amelyek a különböző típusú feltételek miatt merülnek fel. Például, amikor baleset miatt megsérülünk, kellemetlen élmény tapasztalható meg a testben, amely a vipaka, de a vipaka pillanatai azonnal eltűnnek, és nagyon rövid idővel később valószínűleg újra felmerülnek. Nehéz megkülönböztetni a vipaka pillanatát az akusala citta pillanatától. Amikor azt gondoljuk: "Ez a vipaka", a vipaka pillanatai már eltűntek, és a citták, amelyekről azt gondolják, hogy kusala vagy akusala, ezek a felmerülő citták különböző típusai. Az akusala citták és kusala citták függnek a kusala, egészséges és az akusala egészségtelen tendenciák felhalmozódásáról. Egy kellemes vagy kellemetlen tárgy megtapasztalása az egyik érzéken keresztül, például látáson vagy halláson, az vipaka, amelyet a kamma kondicionál.

A cetana egy sankhara dhamma, egy kondicionált dhamma.  A citta és a hozzá tartozó többi cetasika kondicionálja. A sakhara szónak különböző jelentése van, attól függően, hogy melyik nyelvet használjuk. A "Sakhara" szó, amelyet a Függő Keletkezés kontextusában használnak, "kamma-formációt" jelent. A cetana a Függő Keletkezésben láncszemeként kamma-formáció, a kamma, amely képes vipakát előállítani, hogy a születés és a halál ciklusa folytatódjon.

Ebben a pillanatban a születés és a halál ciklusában vagyunk, és ragaszkodunk az élethez, tovább akarunk élni. Úgy gondoljuk, hogy az élet kívánatos, mert nem tudjuk, mi az az élet valójában: csak a náma és a rúpa, amelyek nem maradnak meg. Ragaszkodunk az énhez, szeretnénk, ha mások kedvelnének és csodálkoznának, sikeresek akarunk lenni munkánkban. Az életben azonban sok frusztráció van; amikor nem kapjuk meg azt, amit szeretnénk, csalódottak vagyunk. Mindaddig, amíg vannak szennyeződések, a születés és a halál ciklusának nincs vége, de a ciklusnak vége lehet, ha megismerjük a látás, a tárgy, a hallás,a  hang vagy a gondolkodás pillanatát, ahogyan az van, csak a kondicionált valóság az, amely nem marad. Nagyon gyakran elfelejtjük a valóságot, de a tudatunkban levő emlékeztetők kéznél vannak. Emlékeztetni kell, hogy tudatában vagyunk, amikor észrevesszük saját magunkat és más embereket is. ragaszkodunk minden tárgyhoz és ez  a ragaszkodás bánatot okoz. A Kindred mondásokban (III. első ötven, 3., 23. fejezet, Megértés) olvashatjuk, hogy az öt khandhát, amely mind kondicionált valóság, amely megjelenik az életünkben, és meg kell érteni, ahogyan az van. Azt olvassuk, hogy  Buddha, miközben Savatthiban volt, azt mondta a szerzeteseknek:

Szerzetesek, megmutatom neked azokat a dolgokat, amelyeket értünk, ugyanúgy azokat amelyeket meg kell érteni. Figyeltek?”

És szerzetesek, mit meg kell megérteni? A test, szerzetesek, érthető dolog; az érzés megérthető dolog; az észlelés, a tevékenységek (sankharakhandha) és a tudatosság is az. Ezek szerzetesek, "azok a dolgok, amelyeket meg kell érteni". És szerzetesek, mi az a 'megértés'? A vágy megsemmisítése, a gyűlölet megsemmisítése, az illúzió megsemmisítése: ezt szerzetesek „megértésnek” hívják.

Ha most van tudatosság és megértés a látásról, hallásról vagy bármilyen más megjelenő valóságról, akkor véget ér az újraszületés.