Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A modern Taoista bölcs

2018.12.18

Jos Slabbert  

A MODERN TAOISTA BÖLCS

 

1. Harmóniában a paradoxonokkal

 A bölcs ember tudja magáról,
   
hogy Drágább, mint a híre,
        ezért homályban marad.

A taoista bölcs ragaszkodik a látszólagos ellentmondásokhoz, amelyek a legtöbb embert gyötrik, de úgy tűnik, Őt egyáltalán nem zavarják:

A Bölcs

- Pártatlan, de könyörületes;

- Élvezi az életet, de nem ragaszkodik hozzá;
- Maximalista, de közömbös a siker vagy a kudarc iránt;                                 
 - Becsületes ember, ezért elkerüli munkájának gyümölcsét;
 - Figyelmen kívül hagyja az etikát és az erkölcsöt, de a legmagasabb erkölcsi rend szerint él;
 - Nem törekszik, mégis eléri célját;
 - Tudja a választ, de inkább csendben marad;

- Már gyermekként ártatlan, hihetetlen belső ereje van.

Ezek látszólagos ellentmondások a bölcs harmóniájában, ugyanúgy ahogyan a természet is az ellentmondások harmonikus keverékének tűnik. Ez megnehezíti, hogy a bölcs leírja a hagyományos kifejezéseket és kategóriákat. A legtöbb társadalomban a bölcs képességét negatívnak, sőt károsnak tekintik.

2. Szoros harmóniában a természettel

Minden dolog a Taoban végződik,
ahogyan a folyók a tengerbe ömlenek.

  A taoista bölcs szoros összhangban él a természet ritmusával és az élet áramlásával. A természet közelsége számára, spirituális és rendezett. Ez létfontosságú és nem dogmákon alapul. Még a város közepén is, közel érzi magát a természethez, valamint a veleszületett jósága utat mutat neki, hogy soha ne legyen része egy tudatlan társadalom alattomos tülekedésében, és elérje az elképzelt csúcsot.

   A Taoista bölcs, otthon érzi magát a természetben -az erdők mélyén, vagy a ködös hegyekben- távol a mesterségestől. Ha a bölcs, mesterséges környezetben mozog, pontosan érzi a természet impulzusait, és bár nem érzi magát otthon az irigy és kapzsi környezetben, ha nem is marad érintetlen, de legalább nem szennyeződik a körülötte pusztító negatív érzelmektől.

3. Az Utazás fénye

 A bölcs, mindenkor önmagát adja, bármit is hoz a pillanat.
Tudja, hogy ő meg fog halni, és nem ragaszkodik kétségbeesetten.

A taoista bölcs, összhangban van a természetes környezettel, gondtalan életet él. Teljes tudatában van, hogy a boldogságot nem lehet megvásárolni, vagy megnyerni, mert ez nem egy díj, vagy egy áru. Ez egy cél, amelynek eléréséért erőfeszítéseket kell tenni.  Sőt, a bölcs még a boldogság elérését sem veszi figyelembe. Tudja, hogy az evésre gondolás, nem helyettesíti az evés örömét.  Ahelyett, hogy túl sokat gondolkodik, és túl sokat beszél, elégedetten él, amit a legtöbb kifinomult ízlésű ember egyszerűnek és naivnak lát.

A bölcs egyszerűen és szerényen él, életében az anyagi haszon és a hiúság ismeretlen. Kevés vágya van, és nincsenek elvárásai.  Ha bőség köszönt rá az úton, köszönettel elfogadja azt, de nem ragaszkodik hozzá. Ha szükséges, vagy elkerülhetetlen, lemond anyagi javairól.Élvezi az élet minden pillanatát és elviseli, amikor elkerülhetetlen fordulat következik be.

Nyugalom

Ha nincs vágy,

    minden dolog békés.

Nyugodt a vereségnél. Nyugodt, amikor elkerülhetetlen szenvedéssel szembesül. A bölcs nem támaszkodik a külsőségekre, hogy spirituális erőt adjanak neki, mert tudja: a külső tényezőtől való függőség - mint például a státusz, gazdagság, népszerűség, hedonizmus, a siker, a tudás és kapcsolatok – a magyarázata annak, hogy a modern ember arcát, olyan könnyen összeráncolja a vereség, a kudarc vagy a veszteség.

 A bölcs közömbös, a siker vagy kudarc iránt. Megérti, hogy az önző törekvések által vezérelt életnek soha nincs semmi értelme, nem számít, mennyire vagy sikeres, vagy mennyi pozitív külsőséggel vagy ékesítve.

   Az életben csak az önmaga által megszerzettek töltik el megnyugvással, de csak akkor, ha megfelelnek a mentális szükségleteinek, és teljes harmóniában vannak a Taoval.

A békés harcos

 Nincs nagyobb illúzió, mint a félelem,

 nincs nagyobb baj, mint önmaga védelmére készülni,
nincs nagyobb szerencsétlenség, az ellenségnél.

Aki látja az összes félelmet,
mindig biztonságban van.

  A bölcs ember maga, a béke. Mégis, rendelkezik a félelmetes harcos tulajdonságaival. Irtózik a fegyverektől. Gyűlöli a hadviselést.  Nagy harcos, aki kerülni a konfliktusokat és soha nem alkalmaz erőszakot. Olyan harcos, aki megtanulta a győzelem művészet, az ellenfele megaláztatása nélkül.

 A bátorság fontos azoknak, akik legyőzik önmagukat.  Nem ragaszkodnak az élethez, sem a saját szenvedélyeikhez. Nem félnek a haláltól.  Esélytelenül is képesek bátorsággal és tisztességgel legyőzni az ellenfelet.

 A bölcs nem pacifista. Ha nem marad más választása, ügyesen és szenvtelenül fog harcolni, de nem örül a győzelemnek, mert úgy látja; olyan a győzelem, mint a tudatlan hentesek véres boldogsága. Nem fél a vereségtől sem: az nem megaláztatás, ha valakit megsebeznek, vagy bántanak.

 6.  A láthatatlan fa

Van türelme, hogy várjon, amíg
 a sár leülepszik és a víz tiszta lesz?
Mozdulatlan tud maradni, amíg
 a helyes cselekvés önmagától felmerül?

A bölcs nem hiszi, hogy a látszat teszi az embert. Ő nem esik abba a tévhitbe, hogy minden fán termő gyümölcs jó. Tudja, hogy a gyümölcs azért jó, mert jó a fa. A bölcs felismeri, hogy először önmagadat kell megismerni.  Ez az, ami valamilyen jó fordulatot hoz a tetteidben.  A bölcs nem lesz a "tettek embere", hogy hiábavaló erőfeszítéssel bizonyítsa erényeit. A bölcs tudja, az erény művelése könnyen válik hiúsággá, sőt kegyetlenséggé, és így legyőzi saját céljait.  Ő nem befolyásolja az embert, gondosan elkerüli az önző tetteket, és engedelmeskedik a természetes, spontán impulzusoknak, melyek a valódi együttérzés forrásai.

   Ebből kifolyólag, a bölcs nem teszi látványossá a szeretetet.  Sosem fogod látni villogó fényképezőgépekbe mosolyogni, miközben bemutatja valamilyen jótékonysági szervezet adományát.  A bölcs megérti, hogy bármilyen "jó tett" pozitív lelki hatását, az összes érintettnél csökkenteni tudja a nyilvános elismerés. Valójában lerombolhatja az erkölcsi tisztaságot és beindíthatja a hiúságot.  Ez könnyen használható, a becsület álarcaként, a korrupció és a kapzsiság leplezésére. Mindannyian tanúi vagyunk látványos jótékonyságnak, ahol a szeretet kinyilvánítása olyan, mint egy PR-gyakorlat. Láttuk, ahogyan a híres szervezetek, könyörtelen kizsákmányolják az embert és a természetet. Időnként jótékonysági ajándékokat osztanak, ahhoz éppen időben, hogy növeljék forgalmukat az ünnepi szezonban. Láttunk olyan rendezvényeket, amelyeken politikusok jótékonykodnak, szavazatokra vadásznak választások előtt. A bölcs kerüli azt a fajta szeretetet, amelyet a hatalom és a profit nyújt, és amelyek megvalósulása vakító reflektorfényben történik.

  Azonban, ha szükséges és elkerülhetetlen, a nyilvánosság elé áll. De ő ezt azzal a félelemmel teszi, ahogyan valaki télen rálép a folyót borító vékony jégre. Azzal a meggyőződéssel teszi, hogy a nyilvánosság gyengíti a cselekedettel járó szellemi előnyöket.

A bölcs üdvözli a névtelen adományt, mert tudja, hogy ez ösztönzi, és előre mozgatja a civilizációt. A rejtett, kegyeletes cselekedet olyan cselekmény, amely együttérzésből ered, és bizonyítéka a szellem, „én” felett aratott győzelmének, ami a lényege egy felvilágosult társadalomnak.

 7.  A kívülálló

 Az átlag emberek utálják a magányt.
 De a bölcs felhasználja azt.
Felöleli őt az egyedüllét felismeri,

hogy ő egy, az egész univerzummal.
 

A bölcs magányos. Kerüli a felesleges kapcsolatot az emberekkel.  Nem érzi magát otthonosan a vitákban. Irtózik a pletykától. Kerüli a túl sok beszédet. A legtöbb ember valószínűleg unalmasnak találja. Nincs szem előtt, mert közömbös a saját népszerűsége iránt.

A bölcs időtlen.Ő kívül él a közösségi szabályokon, a szabályozott nézeteken és a társadalom manipulálásán. Úgy tűnik közömbös a kioktatásra vagy a manipulálásra tett legfinomabb erő-feszítésekre is.

Anélkül mozog a társadalomban, hogy elmerülne benne.  Távol tartja magát a divatos fogalmaktól. Nem felel meg a társadalmilag elfogadott előítéleteknek.  Elutasítja a nagyhangú, maga mutogató rendezvényeken való részvételt.

Nem zavarják a történelmi paradigmák. Tudja, hogy minden változik, és semmi sem változik. Az ő szemszögéből ez időtlen, hatalmasabb, mint bármely tudományos dimenzió. Emiatt a bölcs, a felfordulás idején is nyugodt marad. Még akkor is, ha az emberiség elveszti a hitét, a taoista bölcs higgadt marad.  Nem fekteti hitét, ember alkotta fogalmakba, és ezért nem is veszti el a hitét.

A bölcs, a "csoportos elme," parancsuralmi hatókörén kívül él, érintetlen az ő korának értelmetlen korszellemétől, és ezért alig vesz részt a társadalom kollektív bűnösségében.  De megpróbál az emberi ostobaság perifériáján élni, amennyire ez feltűnés nélkül lehetséges. Ha nem marad más választása, aktívan ellenzi az uralkodó téveszméket, és bátran cselekszik, az üldözés szenvedéséből eredő csendes méltósággal.

 8. A betyár

Erőfeszítést tesz a szentségért, a bölcsességért,
 és az emberek százszor boldogabbak lesznek.
 Erőfeszítést tesz az erkölcs és a jog érvényesüléséért,
 és az emberek helyesen fognak cselekedni.

 A bölcset nem zavarják a szabályok vagy a törvények.  Úgy viselkedik, mintha látszólag a feledés homályába merült volna az etika vagy az erkölcs.  Nem tesz semmit, hogy tettei elfogadhatók legyenek. Ő a társadalom előtt jár.  Spontán életet él.  Ő egyszerűen követi a belső természetes ösztönét, és mégis ezek a belső ösztönök erényesek, teljes összhangban vannak Taoval, ezért a legmagasabb erkölcsi és etikai előírásoknak megfelelően él. 

  Természetesen, a bölcs elkerülhetetlenül elszakad a szabályoktól, és törvényektől, ha azok közte és az együttérzés között állnak. Minél több igazságtalanság van a társadalomban, annál többször kerül összeütközésbe azokkal a törvényekkel, amelyek sértik a tisztességet. A bölcs ily módon akaratlanul is "politikussá" válik, de ő ezt nem szívesen és érzelmeit nem kimutatva teszi, mindig egy elfogadható, tiszteletreméltó megoldást keres. Éppen, a politika iránti nyilvánvaló ellenszenve miatt lesz a bölcs olyan hatékony, amikor fellép a politikával vagy az elnyomással szemben.

 9. A nem-törekvés

                      Az ismeretre való folyamatos törekvés,

megteremti a szomjúságot,

a még több ismeretre.
 De aki tartózkodik ettől az úttól,  
mindennap szerényebb lesz.

A taoista bölcset nem érdekli az ismeret egyik formája; a hatalom. Nem akar vitákat nyerni.  Tudja, hogy a nyertes vitáktól nem változik az ember, jobb emberré. A hallgatag élettel sem akar vitákat nyerni. Nem akar vitatkozni. Nem bújik el, mindig nyomon követhető.  Szeret csendben maradni, igazi csendben.

A bölcs tudja, hogy a tudás szükségszerűen vezet küzdelmekhez,- tud bánni a tisztelettel és a félelemmel, tartózkodik a rombolás fegyvereinek használatától. Óvatos, tudását gondosan elrejti, mások féltékeny tekintete elől.

A taoista bölcs nem rendelkezik a nyugati intellektuális ember reménytelen hitével; hogy a tudás ereje felszabadít. Ő ösztönösen tudja; a tudás, csak a szolgaság egy másik formája, egy árucikk, amellyel érvényesülhet az ember fölénye. Ez is csak az irányítás és a manipulálás egy eszköze. Mint ilyen, egyfajta erő, amelynek semmi köze a boldogsághoz. Ezért a bölcs inkább üldögélne egy szép fa árnyékban, bort kortyolgatva, boldogan egyesülve a környezetével, mint az idejét vesztegetve, keresni azt, ami a rabsághoz vezet.

A taoista bölcset nem érdekli a bölcsesség megszerzése, mert a bölcs tudja, a bölcsesség gyakran elferdített, az erősek és a gonoszok eszközei a manipulációhoz és a romboláshoz. 

 A taoista bölcs nem tudatosan próbálja megszerezni az erényt. Tudja, hogy az erény feltartóztathatatlanul elillan, és hiúsághoz, hírnév utáni vágyhoz vezet.  A hírnév utáni vágyakozásban  az emberek nincsenek tekintettel egymásra, és az együttérzés kegyetlenségbe fordul.

A taoista bölcs tudja, hogy a tudás, a bölcsesség és erény is könnyen válnak a manipulálás  eszközeivé, és ezért a gonosz igazi forrásai lehetnek.

 10.  A csendes egy

                                    Oktatás; tettek, és

                                               szavak nélkül;
                                               ez a bölcs útja.

 

A taoista bölcs megérti, hogy többnyire hiábavaló vitatkozni, mert beláthatatlan következményekkel jár.  Rájön, hogy a fogalmaink Istenről, tökéletlen képeket alakítanak ki saját fejében.  Nem akar arról vitatkozni, hogy a Tao létezik, vagy nem. Tisztában van azzal, hogy nem tudja megérteni, az érthetetlent és bizonyítani a bizonyíthatatlant. Elfogadja, hogy az ember részben vak, különösen a lelki dimenziókban, és hogy az erre történő hivatkozás ritkán növeli az ember azon képességét, hogy tisztán lásson.  

 A bölcs nem rendelkezik egy ragyogó szemű fiatal hittérítő buzgalmával. Zárkózottnak tűnik, egyenesen gyanakvó, és óvatos meglátásainak megosztásánál. Ritkán közli a mélyebb nézeteit szóban, mert ráébredt, hogy a megértés, és a belátás többnyire a közvetlen személyes tapasztalattól növekedik, és ritkán jelennek meg a hallomásból, másodlagos forrásból vagy vallási tanításból származó közlésekben.

 Tudja, hogy a bölcsesség át nem ruházható. Ez nem olyan, amit valakinek ajándékba adhat. Minden ember a megfelelő időben, a maga módján, és a saját tapasztalatai alapján eléri saját szellemi képessége csúcsát.

A bölcs tudja, hogy a nyelv korlátozott. Ez olykor hasznos, olykor nélkülözhetetlen, a kommunikációs fogalmak azok, amelyek az egyénnek közelebb hozzák a betekintést. De aztán a fejlődés egy szintjén, pozitívan fognak reagálni a közölt fogalmakra. 

Nagyon érzékeny más emberek nélkülözéseire és érzelmeire, ezért a bölcs fontos képessége a kommunikációs készség. A bölcs egy jó hallgató, és rendelkezik azzal az érzékenységgel, hogy tudja, mikor lesz a szóbeli közlése hatásos.  Ő ritkán osztja meg nézeteit nagyobb közönséggel, közösséggel vagy idegenekkel.

Annak tudatában, hogy a nyelvnek korlátai és veszélyei vannak, a bölcs csak akkor beszél, ha az elkerülhetetlen vagy döntő jelentőségű, és akkor is óvatosan, ügyesen és ékesszólóan teszi. De az egyik természetes állapota a csend.

A bölcs élesen érzékeli azt a tényt, hogy az igazságot inkább sérti, nem pedig növeli a verbális kommunikáció. A bölcs tudja, a világ homályos és nyitott a korrupcióra. A beszéd hatása gyakran kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen. I Képes megfertőzni környezetét.Tehát a bölcs inkább csendben marad.

 A taoista bölcs annyira bízik a Taoban, mint egy gyerek, aki úgy véli, nem lehet semmi baj, a Tao az anya minden jó dolognak. Nem becsüli alá a Taot.

 11. Az ártatlan

Aki összhangban van

a Taoval olyan, mint
egy újszülött gyermek.

 

A taoista bölcs ösztönösen működik, intuitív és spontán. Mint egy gyerek, aki nem ismeri saját ártatlanságát és erényeit. Együttérzése olyan természetes, mint a légzése, és ő, mint tud róla, mint ő saját légzés.

Ő ösztönösen mozog szoros harmóniában a természettel, akár egy kisbaba anyja meleg mellén.

 Ő nem ismerik a saját erényeit az ő leginkább megnyerő tulajdonság egy olyan világban, jóllaktak és nagyképűsködés.

 12.  A belső

 Más emberek világosak;
Csak én vagyok sötét.
 Mások vidámak;
 Csak én vagyok unalmas.
 Más embernek van értelme;
 Csak én nem tudok semmit.
 Sodródom, mint egy hullám az óceánon,
Olyan céltalanul fújok, mint a szél.

A taoista bölcset gyakran nem veszik komolyan a "férfiak világában". Valakit, aki olyan keveset törődik anyagi jóléttel, csak úgy lehet megítélni, mint gyengét és ostobát, ebben az anyagias világban. A bölcset így nem érintik a "menedzser kor" hierarchikus struktúrái, amelyek intézkedéseket és szabályokat manipulálnak. Valaki, aki őszinte és nyílt, mint egy gyerek, az csak együgyű lehet.

 A taoista bölcs nem megrögzött, számos problémát kezel egyszerre. Nem foglalkozik jövőbeli stratégiákkal, miközben kétségbeesetten próbálja kezelni a közvetlen problémákat. Miközben eszik, nem használja a mobil telefont és nem tárgyal senkivel az asztalon keresztül. Ellentétben a nagyra törő vezetői típussal, ő nem csak egy dolgot tesz egyidejűleg, és élvezi azt, amit csinál.  Eszik, amikor eszik, alszik, amikor alszik.  Most már csak él,  mert tudja, hogy a múlt, az a múlt, és a jövő puszta fikció.

Nem veszi magára, kezelni tudja anélkül, hogy elveszítené a részvétét. Tudja, hogy a túlságos elfoglaltság elkerülhetetlenül szorongáshoz, lelki éhséghez, kétségbeeséshez, és az élet értelmének elvesztéséhez vezet.

A bölcs nem hamis önbizalommal megy előre csúszómászóként a hierarchikus létrán. Ő ismeri saját képességeit és hiányosságait, teljesen őszinte, nézeteltéréseknél elmondja észrevételeit. Nem hisz, hierarchikus kategóriákban és ő nem hajlandó barátot választani, társadalmi, üzleti vagy vállalati hasznosság szerint. 

 A társadalomban úgy mozog, mintha vékony jégen menne, visszahúzódik, mint egy vendég egy furcsa házban. Minden csoporttal szemben óvatos, mert rájött, hogy a csoportok tagjai gyakran önteltek és előítéletesek.

Megtagadja, hogy bármi köze legyen klikkekhez és társadalmi szervező-désekhez, akik gyakran saját érdekükben problémákat generálnak.Kerüli a találkozókat, összejöveteleket, amelyek gyakran pletykák, hitványságok és tiszteletlenségek helyszínei.  Vonakodik attól, hogy a legmagasztosabb eszmények, rendszerek köré alakított csoportok tagja legyen, mert ezek gyakran csak arra szolgálnak, hogy vezetőik egóját erősítsék, és utat biztosítsanak a hírnév felé.

Az élet a hiúság vására, Ő ebben a forgatagban inkább láthatatlan.  A nagyhangú világban, ahol a gazdagodás a legfőbb vágy, Ő észrevétlen marad. 

13. A kudarc

 Ha szeretnénk, hogy átvegye a világ irányítását,
 Látni, hogy nem sikerül.
A világ egy szellemi lény,
amelyen nem lehet javítani.
A megpróbált manipulálás és ellenőrzés
 célja, hogy zavart hozzon létre.
 Ha megpróbálják stabilizálni,
lehet, hogy elpusztítsák azt.  

.A taoista bölcset csúfolhatják inaktívnak és határozatlannak, de Ő a "tettek embere". A bölcsnek gyanúsak az állam intézkedései, mert rájött, hogy gyakran csak megrögzött hiúság áll mögötte.

A bölcs hisz az erényes nem manipulatív cselekvésben.  Viselkedését a könyörület vezérli, tettei gyakran rögtönzöttek és spontánok. Szívesebben dolgozik a nyilvánosság elől elzártan.  Bármit csinál, nem vár érte előnyt, dicséretet, jutalmat. Nem ragaszkodik felelősségteljes pozíciókhoz. Soha nem birtokol semmit

A bölcs tudja, hogy szellemének egyetlen hatása a jellemére alapuló együttérzés és becsületesség közvetítése. A jellemet nem lehet fejleszteni a modern példaképek nyers exhibicionizmusának mutogatásával, és nem a megvilágosodás ihlette a felső-középosztályt. A civilizációt a legkevésbé lehet javítani az emberek életének korrumpálásával és ön-inflációs intézkedésekkel.

A Tao bölcs kerüli a más emberek életébe történő beavatkozást, mert tudja, hogy a világ egy szellemi dolog, nem kell ellenőrizni vagy beavatkozni annak folyamataiba. Megpróbálja korlátozni másokra gyakorolt hatását. Ő inkább veszteséget szenved, mint manipuláljon másokat, azért hogy elérje céljait. A lelki szabadságának köszönhetően: elkerüli a beavatkozás és a manipuláció minden formáját. Elutasítja a hatalom alapvető tételeit. Szívesebben tekint magára úgy, csak a mások sorsa, élete sikeres legyen. 

A taoista bölcs őszinte a kapcsolataiban, soha nem számító. Nem alattomos. Feletteseivel szemben ugyanolyan becsületes, mint kollégáival vagy beosztottaival. Ha veszély fenyegeti nem megalázkodó, a főnök viccein sem nevet feltűnően.  Ő nem folytat rejtett önreklámozást.  Válaszai természetes impulzusok, spontán tesz mindent, erényes, és ösztönösen elkerülni a hamisságot.Romlatlansága figyelemreméltó, belső erő fakad a személyéből, saját énje oly mértékben lecsökkent, hogy függetlenné vált a társadalom ítéletével szemben.

 Igazi anarchikus: ura önmagának, és nem ellenőrizni sem rendszer sem hatalom.

Amit a taoista bölcs megbocsáthatatlannak tart egy feltörekvő személynél, az ambíció hiánya. A bölcs elkerüli a célokkal és célkitűzésekkel teli életet. Rájött, hogy bizonyos célok elengedhetetlenek a túléléshez, és néhány talán még hasznos is lehet a kellemes élethez. A  legtöbb cél azonban nem ad értelmet életünknek. Sőt, a célok elérésére tett nagy erőfeszítések gyakran elpusztítják az együttérzést és érzéketlenek leszünk mások iránt.

A bölcs ösztönösen elkerüli, hogy túl elfoglalt legyen, mert úgy gondolja ez a lustaság legrosszabb formája. A túlzott elfoglaltság leginkább nem más, mint erőfeszítés, amely arra irányul, hogy kikerüljük a választ azokra a kérdésekre, amelyek igazán számítanak az életben. Nem számít milyen nagy, vagy önzetlen a célok vannak, ha valaki túl elfoglalt, az gyakran egyfajta önzés, amit rendszeresen kísér mártír komplexus, amelyben a főhős nyíltan vagy finoman jelenít meg, mennyire "feláldozza" magát a szenvedés oltárán. "Mások", vagy a "cég" nem érdemli meg. Ezek a téveszmék  hiperaktivitást hozhatnak létre, és ahelyett, hogy normális életet élnél, elidegenítenek saját magától, és növelik az elmédben lévő zavart.

Nem elfoglalt, gyorsan fut anélkül, hogy tudnánk, hová megy. A bölcs nem hajlandó vakon futni bármilyen irányban. Szabadidejében nyitott szemmel mozog, érzékeny a körülötte élő emberek igényeire. Mint irgalmas szamaritánus, lesz elég ideje, hogy segítsen az út mellett tehetetlenül fekvő társainak.

 14.  A különálló egy

 Más emberek izgatottak,
 mint egy parádén.
 Csak engem nem érdekel,
Egyedül vagyok kifejezéstelen,
 mint egy csecsemő, mielőtt mosolyogna.

 A taoista bölcs furcsának tűnik. Saját érzelmei által korlátozva működik. Tudja, hogy saját észrevételei, érzelmei, gondolatai, elképzelései és ítéletei csak hullámok az elme felszínén, ingatagok és állandóan változók.

Rájön, hogy az elme csak akkor tükrözi az együttérzést egyértelműen,- mint egy nyugodt medence vize a tökéletes holdat - ha szabaddá válnak a gondolatok és érzelmek a hullámoktól.

 Irgalmas cselekedetei nem szenvedélyből jönnek: olyan természetesek számára, mint a tüsszögés, vagy az alvás.

 Ezért is támaszkodhat teljesen a bölcsre: irgalma nem függ az érzelmi állapotától, vonzódik, vagy idegenkedik egy céltól, amiben hisz, nincsenek olyan gondolatai, amelyek megzavarnák elméje nyugalmát.

 Egy olyan világban, amely ingatag és illuzórikus, csak az együttérzése állandó és valós.

 15. Pogány

A pogány ember őszinte.
 A mélységben,

és nem a felszínen tevékenykedik.
Ő a valóságban él,
.és lehetővé teszi minden illúzió eltűnését.

 

A bölcs szerint, szinte minden nyugati standard, vallástalannak. kevés értelme van. Még akkor is, ha a liturgia érzelemmel töltött, a bölcs zárkózott és bizalmatlan. Az vallásokban a követők jönnek és mennek, ez az érzelmeiktől függ, amelyek általában változékonyak. A követőik akkor hagyják el a vallásokat, amikor a legnagyobb szükségük lenne a vigaszra.

A bölcs nem kér Imával Istentől szívességet,
 hogy feloldja az ént.
A taoista bölcs azt tapasztalta:
A legtisztább kinyilatkoztatás a nyugalom és a csend.

16.  A gyáva

A bölcs a részeket együttérzéssel látja,
mivel megérti az egészet.
 Az ő állandó gyakorlata az alázat.
 Nem fénylik, mint egy ékszer,
de hagyja magát alakítani a Tao által,
Masszív és sűrű, mint a kő.

A taoista bölcs kerüli a versenyt, mert az táplálja az önzést, elősegíti a brutalitást és indokolja a megalázást.  A diadalmas póz, a büszkén lépdelő győztes, a lelki csőd jele. A díj demonstratív, alázatos elfogadása, a hiúság csúcsa, és talán még a legtisztább szív is korrupt.

Nem úgy látja Istent, mint személyes mentort, vagy tanárt, aki tanácsadóként támogatta őt is, mint másokat; hogy feljebb lépjenek a társadalmi vagy a vállalati ranglétrán.  Rájön, hogy az a kálvinista késztetés; hogy bebizonyítsd Istenhez való közelségedet, csak verseny és ez a passzív látványosság hiábavaló hiúsági gyakorlat. És valaki  a fölénye árán bizonyítja más kisebbrendűségét és tudatlanságát.  Próbálják megmutatni Isten nagyságát, mindenki más gonosz. Saját nemességüket bizonyítva megsértenek más vallásokat. A keresztények üldözik a muzulmánokat, zsidókat, ami érthetetlen, és ez egy szomorú formája a barbárságnak.

A bölcs víziója nem megosztó. Ez egy egység. De nem látja ezt az egységet a nagy politikai skálán. A saját elképzelései szerint harmóniában él a mindennapi életben. A legegyszerűbb nem befolyásolni az emberek közötti különbségeket, a büszkeség, hiúság és a kapzsiság által.

17. Az áruló

Semmi sem lehetetlen számára,
 Mert ő elengedő,
Úgy törődik az emberek jólétével,
mint anya törődik gyermekével.

A taoista bölcs türelmes; tudja, hogy gondolatai fontosabbak, mint a saját elégedettsége. Azzal az állandó tudattal él, hogy az ő meg-győződése nem olyan fontos, mint mások jóléte.

Ő türelmes; tudja, hogy meglátásai korlátozottak és folyamatosan változnak.

   Ő szerény, aki ráébredt arra, hogy mi igazán fontos a gondolatokban és a beszédben.

.A bölcs megvédi saját látását, úgy véli, hogy a harmónia a lényege az értelmes életnek.

 Ezért a bölcs nem vesz részt szellemi irányzatok követésében.

Nem viseli szekták vagy pártok színeit.

 Nem lobogtat hazafias zászlókat a szélben.

Nem énekel himnuszokat könnyekkel teli szemmel.

Nem hajlandó "meghalni a hazáért".

 Nem hajlandó nemzeti okból, vagy hazafias buzgalomból ölni, nem tesz eleget uralkodója kapzsiságának, mert becsapta a propaganda.

 Ő egy igazi harcos. Inkább kiáltsák ki hazaárulónak, mintsem elárulja magát.  Ő elfoglalta magát, és ezért nem lehet Őt elfoglalni.

 18. A rejtély

Nézed, és nem lehet látni.
Figyeled, és nem lehet hallani.
 Elérhető, és nem lehet megragadni.

 A Tao nincs sehol.
 Mégis táplálja és kiteljesíti a dolgokat.

 

Isten, vagy Tao, illetve az Abszolút, vagy Allah, vagy Jehova vagy Brahma - vagy bárminek is hívják; vagy van, vagy nincs, vagy nincs sehol vagy ott van mindenütt:

Ez nem egy érzés, amit a liturgiában fel lehet idézni.

   Ez nem egy rejtély, amit intellektuálisan lehet megoldani.

Ez nem egy fogalom, amit tudományosan vagy filozófiailag le lehet írni.

Ez nem dogma, amely teológiailag megfogalmazható.
 Ez nem valami, ami ultra-mélyén lappang a pszichében.
  Ezt nem fedezték fel, mint a DNS-t.
  Ez nem észrevétlen valami, az al-kvark szinten.

  És mégis, minden dolog ilyen.
   Mert minden dolog tőle származik, és minden dolog visszatér hozzá.
                         

 Bármit is akar, azzá válik, ha Ön harmóniában él vele.

Ez azért van, hogy meg lehet élni, és kész.

 Vagy élni, vagy nem.

 

A taoista bölcs él is, meg nem is.