Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Különleges tudatállapotok a buddhizmusban 1.

Daniel Goleman

Különleges tudatállapotok a buddhizmusban   1.

A Visuddhimagga természetfölötti erőkről szóló fejezete nyugati szemmel nézve a mű egyik legkétesebb része, mivel valóságosként kezel olyan eseményeket, amelyek még a legfejlettebb fizikai tudományok határait is túllépik. A Visuddhimagga a természetfeletti teljesítmények között a következőket említi: mások tudatának ismerete, bármely múltbéli vagy jövőbeli esemény tudása, tárgyak materializálásának képessége, nagyon távoli dolgok látása és hallása, vízen járás, levegőben repülés és így tovább. Még érdekesebb, hogy a Visuddhimagga teljes gyakorlati részletességgel leírja, hogyan lehet ezeket a mutatványokat végrehajtani, miközben a nyugati tudomány jelenleg ezek lehetséges voltába sem képes beletörődni.*

A meditációs iskolák azonban valamennyien elismerik ezeket, mint az uralom fejlettebb szintjeinek melléktermékeit, mindazonáltal óvnak a velük való visszaéléstől. A Visuddhimagga a koncentráció gyümölcsének tekinti ezeket, amelyek azonban akadályok a teljes belátás útjában. A természetfeletti erők használatának előfeltételeként rendkívül szigorú követelményeket állít, s figyelmeztet, hogy ezeket nagyon nehéz fenntartani, és a legapróbb dolog is lerombolhatja őket. A használatukhoz szükséges tudati uraltság foka valóban félelmetes. Először teljes jártasságot kell szerezni a tudat ellenőrzésének tizennégy módszerében, kezdve a nyolc jhána mindegyikének a megvalósításával. Utóbbiakat a fehérig terjedő első nyolc kasina mindegyikéről el kell  érnie, mint alapról, sőt olyan kunsztokat is végre kell tudnia hajtani, mint a különböző kasinák és jhánák egyszerre történő váltogatása - például a föld kasináról elérni az első jhánát, majd a tűz kasináról a harmadikat stb. -, s mindezekre egyenes és fordított sorrendben is képesnek kell lennie.

 

A Visuddhimagga becslése szerint azok közül, akik megpróbálják, százezerből vagy egymillióból mindössze egynek sikerül a szükséges uralmi szint megszerzése. Azonkívül >jellemhibának< nevezi, ha valaki azt kívánja, hogy ismerté váljon az ilyesfajta dolgok gyakorlására való képessége. (nem csoda, hogy a nyugati parapszichológiai kutatók nem sűrűn találkoznak olyan kísérleti személyekkel, akik képesek volnának a tudat fent említett természetfeletti teljesítményeire - pl. a telekinézisre, vagy a természetfeletti hallásra).

Buddhista szempontból a természetfeletti erők megszerzése kisebb jelentőségű eredmény, amelynek önmagában nincs értéke a megszabadulás felé vezető úton. Sőt egy olyan személyben, aki még nem érte el a nirvánikus állapotot, ezek az erők kimondottan akadállyá válhatnak, minthogy az önbecsülés érzésének növelésévé - s ezen keresztül az énhez való kötődés erősítésével - veszélyeztetik az előrehaladást. A buddhista hagyományban ezek az erők kizárólag olyan körülmények között használhatók fel amikor használatuk mások javát szolgálja. Az a buddhista szerzetes, aki világiak elött bármilyen, a hétköznapi ember teljesítményét meghaladó pszichikus erőt mutat be, vét a szerzetesek közössége ellen; az ilyen képességek birtoklására vonatkozó hamis állítás pedig a rendből való kizárást jelentené.

 

*TART (1971) állapot-specifikus tudományként írja le azt, amikor gyakorlók egy csoportja képes elérni egy bizonyos tudatállapotot; tapasztalataik, melyeket az általuk közösen elért állapotról szereztek, egyeznek egymással; majd további kutatásokat végeznek az érdeklődésükre számot tartó területeken, pl. megvizsgálják az adott állapotnak a >valósággal< való kölcsönhatását. E meghatározás szerint Buddha és meditáló tanítványai a meditációra jellemző tudatállapotok kutatásában a vezető és beosztott kutatókhoz hasonlíthatók, a Visuddhimagga és más buddhista tanítások kutatási eredményeit tükrözik, az itt közölt természetfeletti erők pedig a kutatási erőfeszítéseikből kibontakozó technológia jellegzetes példái.