Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A karma csomag

2019.09.22

A karma működése a gyakorlatban –

    A karmacsomag

 Mi szerint áll még össze a csomag?

Említettük, hogy vannak lappangó, érett és megnyilvánuló kar-mák. A lappangóval nem kell törődni, az majd egy távolabbi testet öltés nyűgje lesz, ami számításba jön az, az érett karma. Érett karma az, ami már nem vesz fel a cselekményekből töltéseket, vagy a meglévő töltés elérte benne azt a szintet, hogy aktiválódjon (a mennyiségi változás átcsap minőségibe). Ezeket a karmákat felfoghatjuk súlyokként is, amikből úgy kell összeválogatni egy hátizsákra valót, hogy menni is lehessen vele, el is férjen a zsákban, ne rongálják egymást, és ne üssünk meg vele más járókelőket sem. Ez nyilván nem könnyű feladat, de nem is kell egyedül elvégezni.

A leírások szerint, az új testetöltés karmáit a Karma Urai, más néven a Lipikák – akik nem emberi lények, válogatják úgy össze a karmák hatalmas seregéből, hogy ne is legyen sétagalopp az előttünk álló testet öltés, de ne is rokkanjunk bele a feladatba. Bizonnyal a fejlettebbeknek van beleszólásuk a dologba, elvégre a mi csomagunkról van szó. De nem hiszem, hogy teljes egészében ránk lenne bízva, hiszen akkor a „nemszeretem” karmákat, amiket a régmúltban termeltünk be (kegyet-lenkedések, szadizmus, különféle „filiák” ). Tehát az alsó asztrál tombolásának következményeit, (csalárd viselkedés, hitszegés, árulás, hatalommal történő, visszaélések és hasonló gyarlóságok…) jobbára csak görgetnénk magunk előtt, vagy éppen egyszerre szeretnénk letudni, amit fejlettségi szintünk nem viselne el. Valahogy ezeket is le kell dolgozni, de nem szabad, hogy felboruljon az egyensúly – erre figyelnek a Lipikák.

Egyidejűleg arról is gondoskodnak, hogy ezek a kiválasztott csomagok más leszületni készülő lelkek karmáival összhangban legyenek. Ezt a lélek nem képes egyedül megtenni, mert mások -gyakorlatilag az összes potenciálisan leszületésre alkalmas lélek– karmáit és azok összefüggéseit csak a Lipikák látják át.

Feltétlenül fontos ugyanis, hogy az összhang minden résztvevőt előre vigyen, és ne haladja meg a lehetőségeiket, tehát ne kényszerüljön senki olyan helyzetbe, amit nem tud megoldani. Illetve… vannak olyan helyzetek természetesen, amit az ember nem tud megoldani, mert nem is az a feladat, hogy megoldja, hanem hogy tanuljon belőle.

Nagyjából ilyesmi az összes megmagyarázhatatlan sorscsapás és atrocitás, amit elszenvedünk. Ne feltételezzünk ebben semmilyen gonosz szándékot, vagy büntetést; a karma leginkább egy töltés, aminek ki kell sülnie. Úgy fog kisülni, ahogy a jellege megkívánja.

Rossz tehát a kérdés: miért ver engem az Isten?!! Isten nem foglalkozik az egyes teremtmények verésével, hanem rábízza a világigazgatását a törvényekre.

A Lipikáknál tartottunk: ugyancsak az ő feladatuk a testet öltés konkrét korának és helyének meghatározása. Az eddigi tapasztalások szerint az inkarnációk az idő mentén haladnak, tehát az ember nem inkarnálódik, egy már elmúlt korban, hanem a szellemi fejlettségtől függően 400 - 1200 évente következik el egy új testet öltés. Az, hogy hol és konkrétan mikor, már a karmikus állomány függvénye: itt bizony figyelembe kell venni minden lehetséges kombinációt, hogy a rendszer is haladjon előre, tehát ne csak az egyén karmái teljesüljenek, hanem a csoport(ok)é is, sőt az egész rendszer teljesítse a kijelölt feladatát. Az egyénre visszatérve: szintén nem saját döntés a konkrét fizikai helyszín és test kiválasztása, hiszen ehhez látni kell a (potenciális) szülők jellemzőit mind fizikai szinten (itt a konkrét fizikai test jellemzőire kell gondolni), mind érzelmi és szellemi tulajdonságok tekintetében.

Itt kell tennünk egy pici kitérőt: más a fizikai ember és más az, aki inkarnálódik. A földi evolúció kitermelte az emberszabású főemlősöket, és ezen belül egy fejlődési vonal az embert. Ez a lény egy olyan állat, ami fejlett ösztöni vezérléssel és mentális tevékenységre való képességgel rendelkezik. A fejlett ösztöni vezérlés minden állatban megvan, a mentalitásra való hajlam nem. Az emberszabású főemlőst a benne dolgozó szellem teszi emberré. Minél jobban képes az ember úrrá lenni ösztöntermészetén, annál hasznosabb eszköze az, az állat, amiben tevékenykedik. Ha nincs mentális tevékenység, vagy csak alacsony szintű, akkor az illető egyed – bár látszólag ember, hiszen beszél, jár-kel, eszközt használ – alig több egy csimpánznál, aki éli az ösztönvilágát, zabál, szaporodik, gyűjtöget, hogy legyen mit enni és a nősténynek vetni, hogy az ne menjen más hím után.

Más oldalról nézve: a fizikai test egy rendszer, ami alrendszerekből épül fel, egészen sejt-szintig. Egyes kutatások szerint a sejtek világa a teremtés egyik különálló ága, tehát pont olyan teljes világ, mint a miénk. Itt is előjön az analógia törvénye; a kis rendszerek nagyobbakká állnak össze és saját életük egy nagyobb élet részévé válik, miáltal a nagyobb élet cselekedetei náluk rendszerkarmaként épülnek be. Ugyanígy vesz részt az emberiség az egész bioszférával egyetemben a Föld életében és karmikus útjának teljesítésében.

Visszatérve a fizikai testhez, amivel megszületünk: ez voltaképpen egy gép, amit egy bonyolult építési minta – gének, kromoszómák - alapján elementálok raknak össze. Beleépítik mindazokat a jellemzőket, amik egyrészt szülői oldalról jönnek (örökletes tényezők), másrészt az energetikai struktúrát, ami adódik az inkarnációra „szabott” energiamennyiségből, valamint az eddig felhalmozott gátlásokból, félelmekből és blokkokból.

A testfelépítés durva tükröződése a magasabb testekben foglalt tartalmaknak: ha a magasabb testek kidolgozatlanok, a fizikai test is tükrözni fogja ezt vagy a funkcionalitás hibái (satnyaság, betegségre való hajlamok), vagy fizikális elnagyoltság által.

Mindazonáltal ezen a téren nem lehet ex chatedra kőbe vésni dolgokat, mert rengeteg dolog határozza meg a szülők kiválasztását és az egész fizikai felépítést, de például a primitívség jegyei mindenki által könnyen felismerhetőek.

Nem említettük még a konkrét családi körülményeket, ahova a lélek leszületik. Nagy általánosságban olyan szülőkhöz fog a lélek leszületni, akik a legtöbb segítséget tudják neki nyújtani ahhoz, hogy teljesíthesse életfeladatát. Ebbe belejátszhatnak a csoportkarma és az egyéni karma kötődésein túl, az elmúlt élet „érdemei” is. Ha valaki segítőkész és pozitív volt, akkor olyan környezetbe kerül, ahol ezt a tendenciát erősíteni tudja. Valamint fizikai javakban is visszakap abból, amit előző életében másoknak juttatott (ezért van benne a nagy vallásokban a kötelező adakozás parancsa), ha önző és csak magára gondoló volt, akkor ez a tulajdonság fogja a születési helyet meghatározni – szegény, nélkülözésekkel teli életkörülmények döbbentik rá arra, mennyire jó kérés nélkül kapni, ha az ember rászorul.