Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Buddhizmus, Gyógyszer és egészség

2018.12.14

BUDDHIZMUS

GYÓGYSZER ÉS EGÉSZSÉG

Bevezetés

A világ kezdete óta: a születés, betegség és halál elkerülhetetlen. Szidhárta herceg akkor látta először a szegénységet, amikor véletlenül elhagyta a palotát. Látott koldusokat, öreg, gyenge és beteg embereket, meglátta az igazi életet. Azonnal feltámadt szívében a vágy, hogy segít ezeknek, az embereknek a fájdalmán és szenvedésein. Eddig, Ő luxusban élt. Ezt követően szerzetesnek állt, meditációval és gyakorlással képessé vált segíteni a szegény és betegeskedő embereken.

Buddha megértette, hogy; elviselni a testi betegségeket olyan, mint elviselni a beteges gondolkodást. Buddha egész életében ragaszkodott a Tripitaka-ban megfogalmazottakhoz, azzal a tudással gyógyítani tudta az elme és a test betegségeit. Miközben tovább kereste a testi és lelki betegségek gyógyításának újabb módjait, kiemelte az elme szerepét. A betegségek gyógyításánál felhasználta a Dharma ismeretét, amely szerint a betegségek három ártalomtól; mohóság, düh és tudatlanság erednek. Buddha pacienseinek kezelését az értelemmel, e három ártalom gyógyításával kezdte. A lélekismeret is segít a paciens mentális állapotának kezelésében, de ez teljesen eltérő lehet az elme kezelésének Buddhista gyakorlatában. A Buddhizmusban meditálnak a tiszta és csodálatos Dharmáról, a betegeskedő elméről és a beteg testről. Fontos a test és az elme egészségének megőrzése, a test az, az eszköz, amelyben gyakoroljuk a Dharmát. Az elme és a test egymástól függenek, az elme egészsége befolyásolja a test egészségét, és vica versa – a test egészsége befolyásolja az elme egészségét. Az egészséges test egy olyan szerszám, amellyel fenntartjuk a szív és elme kivételes tisztaságát.

Az elme művelésével képesek vagyunk ellenőrizni önmagunkat, tisztán látjuk életműködésünk problémáit, amelyeket azután fel kell oldanunk. Ha, ezt elvégezzük, akkor közeledik felénk az igazi egészség ösvénye.

BUDDHIZMUS ÉS ORVOSTUDOMÁNY

A Szutrákban megtaláljuk, hogy Buddha, mit írt, mint orvos; a Dharmát gyógyszerként is-merjük; a szerzeteseket, mint betegápolókat; és az embereket, mint pacienseket. A Buddhizmusban meditációval, átfogóan szemléljük az elmét. A meditáció; kezelés a betegségekre, az élet minden megjelenésében. A leírtak általában igazak, de vannak kivételek is, ezek a Nyugati orvoslásban találhatók. A Nyugati orvoslás a betegségeket jellegzetesen a fizikai tünetek felől közelíti meg. Ez a felfogás arra irányul, hogy átmenetileg csökkentse a fájdalmat, és ebben a periódusban megszüntesse a tüneteket. De, a hiányzó tünetek nem azonosak a gyökérok felismerésével és megszüntetésével. Így tehát a betegség teljes megszüntetése nem történik meg, csak a tünetek elnyomása. A buddhizmus, a pacienseknek nem csak a tünetek enyhülését nyújtja, de mindenre kiterjedő spirituális vezetést és tartósan hosszú egészséget biztosít.

A nyugati kutatókat erősen irányítják a patológiai, pharmakológiai, immunológiai és anatómiai tanulmányaik. Lehetővé teszik számukra sok bonyolultan kifinomult orvosi technikák használatát, a betegségek okainak feltárásában. A betegség megerősítése nélkül a tudósnak egészen távoli marad a betegség meghatározása, az okok és kezelések megállapítása lelkiismeretes távlat. A Buddhizmus szerint nem elegendő a gyógyítás azon megközelítés módja, amely csak megsemmisíti a tüneteket: tekintetbe kell venni a betegségeket spirituális szempontból, valamint az elme-kiindulópontú okokat, melyek gyógyítása elsődleges szempont.

Csak mostanában kezdődött a tudomány és a vallás közötti kommunikáció, egyesítik módszereiket, hogy a betegségek tudományos megközelítése és a gyökeret vert vallásos megközelítés között egy szűk híd alakuljon ki. A vallás fokozatosan erősödő hatással van, a nyugati társadalom biológiai, pszichológiai és társas (szociális) kapcsolatinak gyógyításában. A Buddhizmus fontos feladata a Nyugati gyógyítás és a Spirituális gyógyítás összekapcsolása.

     Keleten a vallás beilleszkedett a mindennapokba, az egészség háttere, és hosszú időn keresztül ható gyógyszer. Keleti orvosi gyakorlatot folytató személy, soha nem kételkedik a vallás gyógyító szerepében, erre két ezeréves irat is bizonyíték.

      Az ezeréves dokumentumokon kívül, a Tripitaka számos fontos jegyzetet tartalmaz a Buddhista gyógyításról. Amikor ezeket, a tanulmányokat és Szútrákat Kínába hozták, akkor a Buddhizmus indiai szemléletű volt. Ezt követően a magas fokú kínai orvoslás szempontjait egyesítették az áthozottakkal. A számos módosítás és tökéletesítés hozzájárult sok régi és új Buddhista Mester kiemelkedéséhez. A Kínai Buddhizmus gyógyító szisztémái kialakulásuk óta élnek és alkalmazva vannak.

BUDDHA, MINT NAGY ORVOS

Buddha fiatal korában tanulta a Gyógyítás Tudományát. Képes volt a környező természet és a betegségek kezelésére, gyógyítására. A Szútrák szerint, egy jó nevű, ismert orvostól, Jivakától, a magas fokú orvosi gyakorlattal rendelkező Mester Buddhától és az, azt  követő Buddháktól tanult. Jivaka eredményesen végezte munkáját, több jelentős sebészi eljárást dolgozott ki, tiszteletreméltó hírnevet szerzett orvosi területen. Egyik igen ismert, bonyolult eljárása a bélelzáródás megszüntetése volt. Ebből a műtéti eljárásból, sok hasonló technikák alakultak ki a korabeli gyakorlatban; pl. vezetett érzéstelenítés, a has területének felnyitása, a bél helyreállítása, és végül a vágások öltésekkel történő zárása.

Buddha és Jivaka számos Szútrával kiegészítette a feljegyzéseket; Szútra a Buddha diagnózisáról; Szútra a Buddháról, mint nagy Doktorról; Szútra az aranyér enyhítéséről; Szútra a mentális egészséget megzavaró helytelen meditációról; Szútra a fogak betegségeiről; Szútra a Minden betegséget gyógyító Dharaniról; Szútra aszezonális betegségek Dharani-járól;Suvarnaprabhasottama Szútra; Vinaya V.csoport; Vinaya IV. csoport; Tíz Vinaya recitáció; és a Mahasanghavinaya; ezek a Szútrák sok hivatkozást tartalmaznak Buddha ismert gyógyításairól. Buddha valóban kiérdemelte a „Buddhista Gyógyítás Nagy Pátriárkája” címet. Ő képes minden betegség kezelésére, nem csak a test, de az elme betegségeinek kezelésére is, amely az ő specialitása. Korunkban, amikor a paciens testi gyengélkedése esetén gondos orvost keres, akkor az orvos jellemzően csak a test fájdalmaira figyel. Figyelmen kívül hagyja az elme fájdalmát és annak okait. Nem keresi, és nem vizsgálja a betegség igazi gyökerét, csak az igazi gyógyítás töredékét végzi el. Nagyon keveset tesznek a paciens boldogtalanságának gyógyításáért, nem ismerik és nem értik az emberi életciklus okait; születés, öregség, betegség és halál. Nem veszik figyelembe a karmikus elszámolást és a mentális felépítés szerepét a betegségek eredetében.

Buddha megértette az újra születés örök körforgását, az öregedés és a halál állapotát (képessé vált más lények vezetésére, alapvető fizikai és mentális egészségük helyre állítására). Buddha felszámolja a szív betegségeinek létező okait és sajátos orvosságot ad. Az  Anguttara-nikaya-ban kifejti, hogy a Csí kiegyensúlyozatlansága, a túlságosan megszaporodott nyál, és a növekvő vagy csökkenő testhőmérséklet kezelhető tisztított vajjal, mézzel és olajbázisú táplálékkal, külön-külön.

A mentális egészség tekintetében: a mohóság; harag és tudatlanság megállapítottan, mint a pszichológiai betegségek három komoly okai. Buddha tanítása szerint a mohóság gyógyítható; a tisztaságról való elmélkedéssel; a harag pedig a jótétemény gyakorlásával és elmélkedéssel; a tudatlanság pedig minden lény igaz természetéről történő elmélkedéssel és a bölcsesség gyakorlásával. Buddha ezeknek a meditációknak a használatára, gyakorlására bíztat mindenkit, aki a test és elme betegségeit gyógyítja.

A „Szútra Buddha Diagnózisairól”-ban, Buddha elmagyarázza, hogy az orvos négy lépésben segít paciensén. Az orvosoknak elengedhetetlen;

1,megtalálni a betegség eredetét;

2, elérni a betegség teljes megértését;

3, előírni a helyes meditációs kezelést a betegségre; és

4, a betegség helyes kezelése a megelőzés.

    A Mestereket ez a négy kritérium különbözteti meg. A jó orvos mindig nemes szívvel cselekszik, amikor kezeli pacienseit. Úgy tekint rájuk, mint saját magára vagy kedves barátaira.

Buddha felismerte a beteg ápolását ellátok öt gyakorlatának jelentőségét- ápolók, családtagok, barátok és mások- amellyel gondoskodhatnak a paciensről. A következőkre bátorítja a betegek gondozóit;

1, biztosítsák a paciens jó szívvel történő ápolását és a megfelelően képzett orvost;

2, korán kel és későn fekszik, mindig a paciensre vigyáz;

3, kedvesen és részvéttel beszél a pacienssel, akkor is ha annak hangja nyomasztó vagy szorongó érzéseket árul el;

4, a megfelelő időközökben helyes mennyiségű, megfelelő táplálékkal eteti a beteget,és betartja az orvos utasításait;

5, hozzáértően és nyugodtan beszélget a Dharmáról a beteggel,útbaigazítást ad a test és az elme egészségének megőrzéséről.

Végül, Buddha tanácsaival segíti a betegek gyors és teljes gyógyulását. Tanácsai a betegekhez a következők;

   1, az elfogyasztásra kerülő táplálékok körültekintő és megfelelő kiválasztása;  

  2, megfelelő időközökben történő táplálkozás;

   3, tartózkodás az orvos és az ápolók érintésétől, mindig kedves és jóindulatú  legyen  irányukban;

  4, legyen bizakodó és reménykedő szemléletű;

   5, legyen kedves és körültekintő azokkal szemben, akik ápolják.

Buddha úgy véli, hogy az együttes erőfeszítés, az orvos, az ápoló és a paciens részéről a legjobb eredményt hozza a kezelés során.

GYÓGYÍTÁSI TEÓRIÁK A BUDDHIZMUSBAN

A Kínai orvostudomány szerint, a betegségek okainak hét belső és hat külső eleme van. A belső elemek a szélsőséges boldogság szintjei; harag, szorongás, tűnődő elme, szomorúság, félelem és sokk. A külső elemek; hideg, nyári meleg, szárazság, meleg, nedvesség és a szél. A hét belső elemet az érzelmekhez soroljuk, azt gondoljuk ezek a betegségek okozói, mert közvetlenül károsítják az emberi lények 5 fő szervének egészséges működé-sét. Szélsőségesen; boldogság vagy félelem károsította szív; harag károsította máj; szorongás károsította tüdők; az elmélkedő elme, hatással van a hangulatra és a sokk, árt a veséknek. A kínai orvostan szerint; egészség és érzelmi egyensúly az élet lényege, ezek fenntartása a fizikai egészség.

Különféle Buddhista irányzatok hasonlóan írják le a betegségek okait. Például, a ”Szútra Buddha Diagnózisairól” megemlíti, hogy tíz oka és feltétele van a betegségeknek. Ezek a következők:

1, Nagyon hosszú ideig tartó, mozgás nélküli ülés;

2, Nagyon bőséges étkezés;

3, Szomorúság;

4, Fáradtság;

5, Túlzott szexuális vágy;

6, Harag,

7, Visszatartott székelés;

8, Visszatartott vizelés;

9, Lélegzet visszatartása;

10, Gáz visszatartása.

A betegségek okaihoz kissé eltérő irányból is közelíthetünk. A „Beszélgetés a Nagy Nyugalom és Éleslátás Meditáció” a betegségek hat eredetét sorolja fel. Ezek leírása a következő:

1, Egyensúlyozatlanság a négy elem között (föld,víz, tűz,és szél);

2, Helytelen étkezési szokások;

3, Téves meditációs módszer;

4, Zavar a lélekben;

5, Démon általi megszállottság;

6, A rossz karma ereje.

A legtöbb betegség keletkezésének ezek az eredetei. Kezelésüknél javítani kell a táplálkozáson, ez pozitív változást eredményez a test életműködési folyamataiban. Ezenkívül, bőséges pihenésre van szükség. Azonban az utolsó három ok (4,-5,-6,) kapcsolatban van a karmával, és a jó cselekedetek javítják a jellemet és megtisztítják az elme állapotát. Amikor valaki az utolsó három ok valamelyikéből kifolyólag bánkódik, akkor több spirituális gyakorlatra, megbánásra, és jó cselekedetekre van szükség. Csak akkor múlik el a beteg-sége.

A „Mahaprajnaparamita Szútra” állapotában a betegségek okai lehetnek külső-,vagy belső-, okok és körülmények. Még a Visuddhimagga említi, a betegségek okainak változásait, melyeket két fő kategóriába sorol;

A, Egyensúlyozatlanság a négy elem között;

B, A három ártalom: mohóság, harag és tudatlanság jelenléte.

A következőkben részletesen megvitatjuk ezt a két besorolást.

A, Egyensúlyozatlanság a négy elem között

A Buddhizmus szerint, a testet négy állandótlan elem képezi;- föld, - víz, - tűz és – szél. Csak a tudat születik újra a hat birodalom egyikében. Ez, az elmélet az alapja az Indiai Buddhista Orvostudománynak.

A Kínai orvostudomány szerint a testben páratlan rendszer működik, kiegészítő csatornákkal, melyek az életenergiát (csí), vért, tápanyagokat és más anyagokat szállítanak az öt szervhez, és a test hat belső területéhez.

Amikor ez a bonyolult, folyadékot áramoltató rendszer pontosan elvégzi feladatát, a négy elem egyensúlyban van. A legfontosabb szervek teljesítik esszenciális működésüket, és a test egészséges marad.

A négy elem mindegyike 101 betegséget képes okozni, a négy elem összesen 404 betegséget okozhat. Mindegyik elem kapcsolatban van néhány betegség típussal. Például, a föld elem összefügg azzal, ha a testalkat nagy, merev és fájós,(mint arthrikus). A víz elem hasmenéssel, gyomor fájdalommal és nehéz emésztéssel kínozza a testet. A tűz elem lázat, székrekedést és húgyúti problémákat okoz. A szél elem összefüggésben van a nehézlégzéssel és a hányással.

A Nanhai JI GUI NEIFA ZHUAN harmadik kötetében megjegyzik, hogy;”Ha a betegségek kapcsolatban vannak a négy elemmel, akkor azok, a sok táplálékfelvételtől (túlette magát) vagy a túlterheléstől vannak. A négy elem kiegyensúlyozatlansága és a betegségek attól is eredhetnek, ha az étkezésben nincsen összefüggés a négy évszak között. Amikor az évszakok változnak, a hőmérséklet is változik, hűvösből a hidegbe; melegből a forróságba.” Fontos hozzáigazítani étkezési szokásainkat, hogy a test a lehető legjobban ellássa funkcióit.

A SUVARNAPRABHASOTTAMA SZUTRÁBAN, egy fiatal férfi kérdezi az apját, aki orvos; „Hogyan kezeljük az emberi lények szenvedéseit, ha azok a négy elem egyensúlyozatlanságából erednek?” Az orvos azt felelte fiának;”Tevékenységünket négy, három hónapos vagy hat, két hónapos időszakra lehet bontani egy évben. Hogy, négy vagy hat időszak szerint működünk az, az étkezésre használt ételek összhangjától, forró és hideg; meleg és hűvös függ.”

Egy jó orvos, aki megfelelő tudással rendelkezik, előírja a megfelelő táplálékokat és orvosságokat, ezekkel beállítja a négy elem egyensúlyát és a paciens testének megfelelő állapotot, egy egyéni időszak alatt. Amikor az évszak és a táplálék egyensúlyban van, akkor a test is egyensúlyban van.

Ésszerű mennyiségű táplálék elfogyasztását, és ételeinknek az évszakok változásaihoz történő igazítása során két fontos tényezőt kell figyelembe venni; a, egyensúly a négy elem között és b, a csí szabad áramlása a testben.

Gépiesen öltözködünk az évszakok változásainál, szempont a kényelem és önmagunk védelme, a hőmérséklet és az időjárási körülmények változásaival szemben. Ha elfogadjuk ezt a gyakorlatot, és ételeinket az időjáráshoz, és az évszakokhoz igazítjuk, segítünk testünknek az egyensúly fenntartásában, és a védekezésében a betegségek ellen.

B, Mohóság, harag és tudatlanság

Mohóság, harag és tudatlanság, néha mint a „Három ártalmat” azonosítják. Ezek az okozói amikor az embereket betegségek kínozzák. Amikor, bármelyik is fennáll, rombolják a mentális állapotot, kinyitnak egy ajtót és behívják a betegséget.

A Vimalakirti Sutra mondja; „Jobb tudni, minden betegség honnan ered,” mivel az emberi lényekkel együtt jár „önmaga” szenvedése, és a betegségek véletlenül születnek a testben. Amikor az ember enged a „három ártalomnak”, a pszichológiai és fizikai egészségét jelentősen kockáztatja, és teljesen legyengül.

A következő leírás bepillantást ad, hogyan okoz a mohóság, a harag, és a tudatlanság betegségeket.

1. MOHÓSÁG

A mohóság meghatározása; helytelen és túlzott vágyakozás valami után. Például; amikor valaki a kelleténél jóval többet eszik. Az ilyen mohóság azonkívül, a gyomor túlságos megtöltéséhez vezet, és a táplálék nem kedvez az emésztésnek sem.     

Az sem jó, ha bármilyen táplálékból, gyakran túl sokat eszünk. Ez a típusú vágyakozás (táplálék után) az, amit ha kielégítenek, elhízást, fáradságot és szívbetegséget okoz. A mohóság soha nincsen következmények nélkül.

Az emberek túlzottan vágyakoznak, az érzékeikből származó élményekre. A D.I.G.E. és az Éleslátás Meditáció megállapítja,hogy túl sok a kötődés, amit érzékeink, hangok, szagok, látás, íz és érintés által felfogunk. Ezek az okai a pszichológiai és fizikai betegségeknek. Az ember ragaszkodik ezen öt érzékelés élményeihez, amelyek okai az ésszerű gondolkodásunk, és erkölcsi választásaink egyensúlyozatlanságának.

A fizikai egészségben is jelentkezhetnek problémák. A Buddhista egészségi állapot tézisében; aki túl sokat tulajdonít, a külső fizikai megjelenésnek, az májbetegségben szenved. Aki túl sok jelentőséget tulajdonít, a hangoknak, az vesebetegségben szenved. Aki túl sok jelentőséget tulajdonít, a szagoknak, tüdőbetegségben szenved. Aki túl sok jelentőséget tulajdonít az ízeknek, az szívbetegségben szenved. És, aki túl sok jelentőséget tulajdonít az érintés érzékelésének, annak a lépe a beteg. Az érintés érzékeléséhez, a kedvtelenség, életuntság, morcosság, méla undor is hozzátartozik. Amikor, nagy mennyiségű érzékeléssel találkozunk, az természetes része napi életünknek. Az a legjobb, ha fenntartjuk az egyensúlyt a viselkedés és a gyakorlat között,ez a középút. A legkedvezőbb fenntartani az optimális mértéket, a fizikai és mentális egészséget, a középút a legjobb szemlélet, mérték az alvásban, evésben és gyakorlásban. Amikor az ember túl sokat alszik, nem tiszta az elme. Amikor túl sok táplálékot eszik, az koleszterin-, és vércukorszint növekedéssel jár. Ezáltal fokozatosan növekszik az egészségromlás kockázata, és végül krónikus betegség jelentkezik, leginkább diabetes és szívbetegség formájában.

 

2. Harag

A Mahaprajnaparamita Sutra 14. kötetében mondja; „A harag, a legmérgezőbb emóció, fokozza a másik két ártalmat;a sérelem felülmúl minden más szenvedést.” A 98 gyötrelem-ben (5), a haragot fárasztó megfékezni; a pszichológiai problémák között a harag kezelése a legnehezebb.

Bár, a harag pszichológiai probléma, de lehet fizikai következménye is. Például; amikor ellenszenv és harag támad az emberben, a véredények összeszűkülnek, fokozódik a vérnyomás, és így fokozódik a szívroham kockázata is.

A haragról, a Tiszteletreméltó Punengsong, a Quing Kórházból, írásban szólt;

„ A jó orvos mindig megtalálja

  a betegség elsődleges okát.

  A harag meglehetősen ártalmas.

  Valakinél, aki beteg, kényes kapcsolat van

  a paciens pulzusa és a betegség között.

  A megfelelő gyógyszerrel kigyógyíthatjuk

  magunkat a betegségből.” 

 

Ahogy az orvos megvizsgálja paciensét, megállapítja a betegség okát, és elrendeli a megfelelő meditációt. A kezelés legfontosabb eleme helyreállítani a paciens érzelmi állapotát. A harag oka a gyenge cirkuláció, amely megsemmisítő hatással van az egész testre. Ez olyan, mint egy elzáródás, ezen okból (és ebben az esetben) a test és az elme kevéssé érzékeny a kezelésre. Amikor a felkavart érzelmek lecsendesülnek és a paciens képes nyugalmat érezni érzékeivel, akkor felgyógyult. Harag és gyűlölet különösen ártalmas a gyógyító folyamatokra, és valójában, gyakran rontja a problémát.

Folyt. köv.