Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karma a Három időben

2018.12.09

SANJI-NO-GO

      Karma a három időben

 

A san azt jelenti “három”, a ji az“idő”, és a go jelentése “viselkedés”. Ebben a fejezetben a sanji a három fajta időkésleltetést jelenti, a go pedig mind a viselkedésre, mind annak hatására[1] utal. Az ok és okozatban való hit központi szerepet játszik a buddhista filozófiában. Emiatt írta Dógen mester a Shinjin-inga, azaz a “Mély hit az ok és okozatban” című fejezetet a Shobogenzo-ban. Állította, hogy az Univer-zumban minden dolgot, és jelenséget az ok és okozat törvénye irányít, tökéletesen és kivétel nélkül. Eszerint, az elmélet szerint tagadnunk kell a nem-meghatározott események létezését. Ám mindennapi életünkben gyakran úgy tűnik, mintha mégis történnének ilyen véletlenek. Tehát ha a buddhizmus azt állítja, hogy az ok és okozat törvénye mindent magába foglal, akkor meg kell magyarázni a véletlenek látszólagos létezését. A buddhizmus ezeket a látszólagos véletleneket azzal az elmélettel magyarázza, hogy három fajta időkésleltetés létezik a viselkedésünk és viselkedésünk hatása között. Egy tett hatása néha azonnal megjelenik, néha rövid idő múlva, és néha nagyon hosszú idő múlva. A második és a harmadik esetben gyakran nehéz elhinni, hogy az egész világot teljesen az ok és okozat törvénye vezérli. De ha kitartunk amellett, hogy három fajta időkésleltetés létezik a viselkedés és hatása között, akkor megerősíthetjük az ok és okozat törvényének érvényességét kivétel nélkül minden esetre. Dógen mester elmagyarázza ezt a problémát ebben a fejezetben.

  

   A tizenkilencedik pátriárka, a Tiszteletreméltó Kumaralabdha, Közép-India egyik tarto-mányába érkezik, [ahol] egy Gayata[2] nevű mahaszattva azt kérdezi tőle: “A családomban az apám és az anyám mindig hitt a Három Kincsben, egészségük mégis megromlott, és összességében minden vállalkozásukban csalódniuk kellett. A szomszédom családja már régóta a candalák[3] munkáját végzi, mégis jó fizikai egészségnek örvendenek, és tetteik harmonikusak. Honnan a jó szerencséjük? És mi a mi bűnünk?”

A Tiszteletreméltó azt mondja: “Hogy is lehet helye a kétkedésnek? Röviden, a jó és a rossz következményének három ideje van. Általában az emberek csak azt látják, hogy a jónak korai halál [jut]; az erőszakosnak hosszú élet; a gonosznak szerencse; és a tisztességesnek balsors; amire [az emberek] azt mondják, hogy nincs ok és okozat, és nincs helytelenség és boldogság. Főleg nem tudják, hogy az árnyék és a hang összhangban van [a forrásával], nem különbözik egy ezrednyit vagy egy századnyit sem, és sohasem kopik el még százezermilliárd kalpa múltán sem.[4]” Akkor Gayata, amint meghallotta ezeket a szavakat, azonnal feladta kétségeit.[5]

 

    A Tiszteletreméltó Kumaralabdha a Tatagatától, a Dharma tizenkilencedik örököse volt. A Tatagata személyesen feljegyezte a nevét. [Kumaralabdha] nemcsak tisztázta, és hitelesen megkapta Sakjamuni, az egyetlen Buddha Dharmáját, hanem tisztán megvalósította a három kor[6] minden buddhájának Dharmáját is. A Tiszteletreméltó Gayata, miután feltette ezt a kérdést, a Tiszteletreméltó Kumaralabdhát követve gyakorolta és tanulta a Tatagata helyes Dharmáját, és végülis ő lett az huszadik mester. A Világ Tiszteltje a távolból ez esetben is feljegyezte, hogy a huszadik pátriárka Gayata lesz. Minthogy ez így van, mindenekelőtt meg kell ismerjük a Buddha-Dharma kritériumait, ahogy azt az ősi  mesterek meghatározták. Nem szabad olyan emberekkel vegyülnünk, akik hamis nézeteket [7] vallanak ma a világban, akik sem az ok és okozatot nem ismerik, sem a karmikus büntetést nem értik, sem a három korról nem tudnak, s nem tesznek különbséget jó és rossz között.[8]

 

Ezek a szavak: “A jó, és a rossz következményének három ideje van” azt jelentik: 1) a következmény megjelenik közvetlenül a jelenben; 2) megjelenik a következő életünkben; 3) megjelenik a későbbiekben.[9] Ezeket hívjuk a „három idő”-nek. A buddhista pátriárkák igazságát gyakorolva és tanulva már a legelejétől kezdve tanulmányozzuk és tisztázzuk ezt az alapelvet a karmikus következményekről a három időben. Mivel sokan nem ilyenek, hibát vétenek, és hamis nézetbe esnek. Nemcsak hogy hibás nézetbe esnek, [hanem] rossz állapotokba [10] is zuhannak, és hosszú szenvedésnek lesznek kitéve. Ameddig nem folytatják a jó gyökereket, sok érdemet veszítenek, és a bódhihoz vezető út sokáig akadállyal teli lesz. Hát nem sajnálatos? Ez a karma a három időben vonatkozik [mind] a jóra, [mind] a rosszra.

      

      1) Karma, amiben a következmény megjelenik közvetlenül a jelenben: Ha ebben az életben létrehozzuk és előmozdítjuk a karmát, és ebben az életben megjelennek a különbözőképpen megérett okozatok,[11] akkor ezt úgy hívjuk: “a karma, amiben a következmény megjelenik közvetlenül a jelenben”. Azaz, ha egy személy ebben az életében jót vagy rosszat tesz, és ebben az életében megjelenik az annak megfelelő következmény, azt úgy hívjuk: “a karma, amiben a következmény megjelenik közvetlenül a jelenben”. Egy példa arra, ha valaki rosszat tesz, és ebben az életben megjelenik a rossz következmény:

      ‘Volt egyszer egy favágó, aki elment a hegyekbe, és eltévedt a hóban. Alkonyodott, a hó mély volt, dermesztő volt a hideg, [a favágónak] hamarosan befellegzett volna. Akkor betért a sűrű fák közé, ahol egy medvét pillantott meg, amint ott állt sötétkék testével, két fáklyára emlékeztető szemével.  Az ember, halálra rémült. [Ám] az valójában egy bódhiszattva volt, aki mostanra medvetestet kapott. Amikor [a medve] látta [a favágó] aggodalmát és félelmét, megnyugtatta őt, és azt mondta: “Nem kell félned. Egy apa vagy egy anya néha áruló a gyerekkel szemben, [de] most nekem semmiféle rossz szándékom nincs feléd.” Akkor előre lépett, felemelte [a favágót], és elvitte egy barlangba, hogy felmelegítse a testét. Hagyta, hogy visszanyerje erejét, majd különböző gyökereket és gyümölcsöket gyűjtött neki, és noszogatta, hogy egyen, amihez kedve van, és látván, hogy [a favágó] didergése nem múlik, megölelte és [mellé] heveredett. Így ápolta hat napon át, míg a hetedik napon kitisztult az idő, és láthatóvá vált az ösvény. Akkor az ember elhatározta, hogy hazaindul. Felismerte [ezt] a medve, és ismét szedett édes gyümölcsöket, és felszolgálta [az embernek], míg jól nem lakott. Kikísérte az erdőből, és udvariasan búcsút intett. Az ember térdre rogyott, és köszönetképpen ezt mondta: “Hogyan tudnám viszonozni a jóságodat?” A medve azt mondta: “Nem kérek semmi jutalmat, csak azt remélem, hogy amint az elmúlt napokban én ápoltam a te testedet, te ugyanúgy fogsz bánni az én életemmel.” Az ember tiszteletteljesen biccentett, és fáját cipelve leereszkedett a hegyről. Két vadásszal találkozott, akik azt kérdezték: “Milyen teremtményeket láttál a hegyekben?” A favágó azt felelte: “Semmiféle vadállatot nem láttam, csak egy medvét.” A vadászok kérlelték: “Odavezetnél?” A vadász azt felelte: “Odavezetlek, ha nekem adjátok a kétharmadát.” A vadászok beleegyeztek, és együtt útnak indultak. Végül elejtették a medvét, és három részre osztották a húsát. Amikor a favágó két kezével nyúlt a medvehús után, rossz karmájának erejénél fogva mindkét karja lehullt, mint a gyöngy, amikor a zsinegről levágják, vagy mint a feldarabolt lótuszgyökér. A vadászok megrémültek [ettől], és megdöbbenéssel tudakolták a [dolog] okát. A favágó szégyenkezve tárta fel a történet részleteit. A két vadász lehordta a favágót: “Milyen jóindulatú volt veled! Hogy lehettél ezek után ilyen gonosz áruló? Csoda, hogy a tested nem rohadt szét!” Ezután [a favágó] és a vadászok együtt elvitték a húst, hogy a samgharamanak adományozzák. Akkor a rangidős [12] szerzetes, akinek megvolt az a finom bölcsessége, amivel [képes volt felismerni mások] vágyait, azonnal felvette a [zazen] mozdíthatatlan állapotát, és azon elmélkedett, hogy milyen hús lehet az. Akkor felismerte, hogy az egy nagy bódhiszattva húsa, aki hasznot hajtott és örömöt szerzett minden élőlénynek. Végül felállt mozdulatlanságából, és elmondta mindezt a szerzeteseknek. A szerzetesek megdöbbentek. Mindannyian elmentek illatos tűzifát gyűjteni, hogy elhamvasszák a húst, összeszedték a maradék csontokat, sztúpát emeltek, leborulásokat végeztek, és felajánlásokat tettek.’ Az ilyen rossz karma – akár késleltetve, akár nem – elkerülhetetlenül elszenvedi okozatát.[13] Az ilyet úgy hívják: “karma, amiben a rossz viselkedés következménye megjelenik közvetlenül a jelenben”. Általános szabály, hogy ha jóságot kapunk, meg kell próbáljuk viszonozni. [Azonban] amikor jók vagyunk másokkal, nem szabad a jutalomra törekedni. Ha valaki elárulja és bántja azt, aki jó vele, ahogy a jelen [történetben] láttuk, az elkerülhetetlenül meg fogja szenvedni az annak megfelelő rossz karmát. Ne legyen senki élőlénynek olyan a tudata, mint ezé a favágóé! Az erdő szélén, amikor búcsút intett [a medvének], azt mondja: “Hogyan tudnám viszonozni ezt a jóságot?” Ám a hegy lábánál, amikor a vadászokkal találkozik, mohón a hús kétharmadát akarja, és kapzsiságtól vezérelve megöli azt, [aki, felé] óriási jósággal [viseltetett]. Ne legyen se világinak, sem otthonát elhagyónak ilyen tudata, amely nem ismeri a jóságot! A rossz karma erejével való vágás, amikor levágja mindkét kart, gyorsabb, mint a karddal való vágás.

   

   Egy példa arra, ha valaki jót tesz ebben az életben, és – a következmény megjelenik közvetlenül a jelenben - megkapja a jutalmát: ‘Élt valaha Kaniska király Gandhara országában,[14] aki egy androgünt tartott az udvar belső ügyeinek felügyeletére. Amikor egyszer egy rövid időre a város [falain][15] kívülre tett kitérőt, látott egy pontosan ötszáz bikából álló csordát, amint a városba tart. Megkérdezte a csordást: “Miféle bikák ezek?” A csordás azt felelte: “Ezeket a bikákat kasztrálni fogják.” Ekkor az androgün azt gondolta magában: “Hosszú ideje tartó karmám következtében herélt testet kaptam. Ám most jólétemet felhasználva megmentem ezeket a bikákat [ettől] a viszontagságtól.” Végül kifizette a bikák árát, és szabadon bocsátotta őket. A jó karma ereje következtében az androgün azonnal visszanyerte férfi testét. Ennek mélységesen örvendezett. Akkor visszament a városba, megállt a palota kapujában, és hírnököt küldött a királyhoz, hogy kihallgatást szeretne kérni. A király felszólította, hogy lépjen be, és kíváncsian kérdezte a jövetele okát. Akkor az androgün részletesen elmesélte a fenti epizódot. Ezt hallván a király meglepődött és el volt ragadtatva. Nagylelkűen drága kincseket adományozott [az androgünnek], magas pozícióba helyezte, és megtette a Külső ügyekért felelősnek.’ Az ilyen jó karma – akár késleltetve, akár nem – elkerülhetetlenül előidézi következményét.[16]

 

   Világos, hogy bár a bikák, és állatok testét nem kell nagy kincsként számon tartani, az, aki megmenti őket, jó következményekhez jut. Mennyivel inkább elrendeljük a sokfajta jót, ha tiszteljük a kedvesek mezejét és tiszteljük az erényesek mezejét![17] Az ilyet úgy hívják:   „karma, amiben a jó viselkedés jutalma megjelenik közvetlenül a jelenben”. Sok ehhez hasonló epizód van, ami a jóból és a rosszból fakad, de nincs rá idő, hogy mindet idézzük.

     

      2) Karma, amiben [a következmény] a következő életben jelenik meg: Ha ebben az életben létrehozzuk és előmozdítjuk a karmát, és egy második életben megjelennek a különbözőképpen megérett okozatok, akkor ezt úgy hívjuk: “a karma, amiben [a következmény] a következő életben jelenik meg”.

  Azaz, ha valaki ebben az életében elkövette a szakadatlan [pokolhoz[18]vezető] öt cselekedetet, akkor elkerülhetetlenül a pokolba jut a következő életében. Kisebb bűnökért bizonyosak a pokolba jutnak a következő életükben, míg mások, akik kiérdemelték, hogy a később jelentkező [karma] hatása alá kerüljenek, nem jutnak a pokolba a következő életükben, hanem az [ő karmájuk] olyan karmává válik, aminek [a következménye] a későbbiekben jelenik meg. [De] a szakadatlan [pokolhoz vezető] öt cselekedettel mindenképpen a pokolba jutunk amiatt a karma miatt, amelynek [következménye] a következő életben jelenik meg. A következő életet úgy is hívják:“második élet”. A szakadatlan [pokolhoz vezető] öt cselekedetet: 1) megölni apánkat; 2) megölni anyánkat; 3) megölni egy arhatot; 4) olyat tenni, amitől a Buddha teste vérezni kezd; 5) szétzülleszteni a Dharma-kerék szangháját.[19] 

 

Ezeket úgy hívják: “a szakadatlan [pokolhoz vezető] öt cselekedetet”, vagy úgy: “az öt halálos bűn”. Az első három ölés; a negyedik, pedig öléssel kapcsolatos viselkedés.

 

   A Tatagatát ember semmiképp sem tudja megölni; itt már olyan cselekedet is halálos [bűn], amitől teste vérezni kezd. Akikre nem vár korai halál azok a következők: az utolsó testükben megjelenő bódhiszattvák, azon bódhiszattvák, aki egy életre elakadtak a Tusita mennyekben[20], az északi kontinens [angyalai][21], Jyotiska,[22] és Buddha orvosa.[23] Az ötödik, a szanga szétzilálásának a bűne, hamis, megtévesztő szavakat jelent. Ezzel az öt halálos [bűnnel] elkerülhetetlenül pokolra jutunk, amiatt a karma miatt, amelynek [következménye] a következő életben jelenik meg.

   

     Devadatta[24] hármat elkövetett ebből a szakadatlan [pokolhoz vezető] öt cselekedetből. Tehát megölte Utpalavarna bhiksunit,[25] aki nagy arhat volt. Ez az arhat megölése. Megpróbálta megölni a Világ Tiszteltjét, egy nagy szikladarabot hajított feléje, ám a hegy istene megakadályozta és szétzúzta a követ, [de] egy szilánk lerepült, és nekivágódott a Tatagata lábujjainak. A lábujjak eltörtek, és természetesen véreztek. Ez volt az a bűn, aminek következtében Buddha teste vérzett. [Devadatta] rávett ötszáz újoncot és buta bhiksut, hogy menjenek [vele] a Gaya-hegycsúcsra[26],[ahol] másféle gyakorlatokat vezetett be. Ez volt a szangha szétzüllesztésének bűne. E három halálos bűn következményeként az Avici-pokolba került. Ma szakadatlan fájdalomban szenved; még Devadatta is, aki [korábban olyan volt, mint a] négy buddha,[27] Aviciben marad. Kokalika[28] bhiksu azért, hogy Sáriputrát és Maudgalyayanát [29] rágalmazza ebben az életben, alaptalanul alkalmazta a parajika szabályt.[30] Maga a Világ Tiszteltje óvott ettől, és Brahma király jött le, hogy megakadályozza ezt, de [Kokalika] nem állt le; rágalmazta a két tiszteletreméltót, és pokolra jutott. Amikor a bhiksu [aki félreértette] a negyedik dhyanát[31], szembesült élete végével, Buddha rágalmazása következtében az Avici pokolba jutott. Ezt úgy hívják: „Karma, amiben [a következmény] a következő életben jelenik meg”.

    

    3) Karma, amiben [a következmény] a későbbiekben jelenik meg: Ha ebben az életben létrehozzuk és előmozdítjuk a karmát, és következésképp egy harmadik életben, vagy akár kalpák százezrei múltán megjelennek a különbözőképpen megérett okozatok, akkor ezt úgy hívjuk: “a karma, amiben [a következmény] a későbbiekben jelenik meg”.

 Azaz, ha valaki ebben az életben jót vagy rosszat követett el, és a jó vagy a rossz karma hatását egy harmadik életben, vagy egy negyedik életben, vagy akár életek százezrei múltán érzi, akkor ezt úgy hívjuk: “a karma, amiben [a következmény] a későbbiekben jelenik meg”.

A bódhiszattva három, erényes asamkhya kalpájának[32] nagy része “karma, amiben [a következmény] a későbbiekben jelenik meg”. Az ehhez hasonló igazságok ismerete nélkül a gyakorlók gyakran kétkednek, amint a Tiszteletreméltó Gayata is teszi világiként a fenti [történetben]. Ha nem találkozott volna a Tiszteletreméltó Kumaralabdhával, talán nehéz lett volna neki kételyét feloldani. Amikor a gyakorló szempontja jó, a rossz azonnal megszűnik. Amikor a gyakorló szempontja rossz, a jó azonnal megszűnik.

      Sravasti[33] országában élt egyszer két ember, az egyik mindig a jót gyakorolta, a másik mindig rosszat tett. Az, amelyik a jót tetteket gyakorolta, egész életében mindig jó tetteket gyakorolt, és sohasem követett el rosszat. Az, amelyik rossz tetteket követett el, egész életében állandóan rossz tetteket követett el, és sohasem gyakorolta a jót. Amikor az, amelyik jó tetteket gyakorolt, elérkezett élete végéhez, rossz karmájának hatására, amelyiknek [a következménye] a későbbiekben jelenik meg, hirtelen a pokolbéli köztes lét[34] jelent meg előtte. Akkor azt gondolta: “Egész életemben mindig a jót gyakoroltam, és sohasem követtem el rosszat. A mennyei birodalomban kellene újjászületnem. Mi az oka, hogy ez a köztes lét jelenik meg előttem?” Végül a következő gondolata támadt: “Biztosan olyan karmám van, amelynek [a következménye] a későbbiekben jelenik meg. Mivel [a rossz] karma most érik be, ez a pokolbéli köztes lét jelent meg előttem.” Akkor eszébe jutottak azok a jótettek, amiket élete során gyakorolt, és mélységesen örvendezett. [Ennek] a kiváló szempontnak a megjelenése következtében a pokolbéli köztes lét azonnal eltűnt, és a mennybéli köztes lét jelent meg hirtelen előtte. Ezután, amikor élete véget ért, fenn a mennyekben született meg.[35]

   Ez az ember, aki mindig a jót gyakorolta, nemcsak azt vette figyelembe, hogy “jelen van a testemben [az a karma], amelyikben a későbbiekben jelenik meg [a következmény], amelyik mindenképpen elnyeri [bűntetését]”, hanem azt is figyelembe veszi, hogy; “Azért a jóért, amit egész életemben gyakoroltam, minden bizonnyal szintén elnyerem majd [jutalmamat] a jövőben.”   Ebből az okból kifolyólag mélységesen örvendezik. Mivel ez a gondolatmenet igaz, a pokolbéli köztes lét azonnal eltűnik, és a mennybéli köztes lét hirtelen megjelenik előtte, és amikor élete véget ér, fenn a mennyekben születik meg. Ha ez az ember rossz ember lett volna, amikor véget ér az élete és a pokolbéli köztes lét megjelenik előtte, azt gondolta volna: “Nem volt érdemes a jót gyakorolnom életem során. Ha a jó és a rossz létezik, hogy láthatom most a pokolbéli köztes létet?” Ekkor tagadná az ok és okozatot, és rágalmazná a Három Kincset. Ha ilyen lenne, élete azonnal véget érne, és a pokolba kerülne. Mivel nem ilyen, fenn a mennyekben születik meg. Tudnunk kell ezt, és tisztában kell lennünk ezzel az igazsággal.

        Amikor az, aki rossz tetteket követett el, elérkezett élete végéhez, jó karmájának hatására, amelyikben [a következmény] a későbbiekben jelenik meg, hirtelen a mennybéli köztes lét jelent meg előtte. Akkor azt gondolta: “Egész életemben állandóan rossz tetteket követtem el, és sohasem gyakoroltam a jót. Megérdemlem, hogy a pokolban szülessek meg. Mi az oka, hogy ez a köztes lét jelenik meg előttem?”  Végül is megjelent a hamis nézet: tagadta a jót és a rosszat és az okozatok különböző érettségét. A hamis nézet hatására a mennybéli köztes lét azonnal eltűnt, és a pokolbéli köztes lét jelent meg hirtelen előtte. Ezután, amikor élete véget ért, a pokolban született meg.[36] Ez az ember ameddig élt, állandóan rosszat tett, és sohasem vitt véghez egyetlen jótettet sem. Sőt, amikor élete véget ér, és meglátja, hogy a mennybéli köztes lét megjelenik előtte, nem ismeri fel, hogy ez [olyan karma], amelyikben, a későbbiekben jelenik meg [a következmény, és így azt gondolja:] “Egész életemben rosszat tettem, mégis a mennyekben fogok megszületni. Világos, hogy egyáltalán nem volt sem jó, sem rossz.” A hamis nézet hatására, amelyik így tagadja a jót és a rosszat, a mennybéli köztes lét hirtelen eltűnik, és a pokolbéli köztes lét azonnal megjelenik előtte, és mikor élete véget ér, a pokolba kerül. Így tehát a hamis nézet miatt tűnt el a mennybéli köztes lét. Következésképpen, gyakorlók, soha ne legyen hamis nézetetek! Amíg csak testeteket el nem használjátok, tanuljátok, mi a hamis nézet, és mi az igaz nézet. Először is, az ok és okozat tagadása, a Buddha, a Dharma és a Szangha rágalmazása, a három kor[37] és a megszabadulás tagadása, ez mind hamis nézet. Ne feledjétek, testünk ebben az életben nem kettő, és nem három. Nem volna sajnálatos, ha hiábavaló módon hamis nézetbe esnénk, és haszontalanul megtapasztalnánk a rossz karma hatásait? Ha miközben rosszat követünk el, azt gondoljuk, hogy az nem rossz, csak azért, mert helytelenül úgy véljük, hogy a rossz nem nyeri el büntetését, ez nem jelenti azt, hogy nem fogjuk a rosszért járó büntetést megkapni. Kogetsu, az udvari pap[38]megkérdezi Chosa [Kei]shin[39] mestert: “Egy régi mester azt mondta: ‘Miután megértettük őket, a karmikus akadályok eredetileg üresek. Míg meg nem értjük őket, vezekelnünk kell régi adósságainkért.’ Hogyan lehetséges, hogy olyanok, mint a Tiszteletreméltó Simha[40], és a Második Pátriárka[41] Nagymester [oly] teljességgel vezekeltek adósságaikért?”

      Chosa azt mondja: “Erényes Úr! Nem ismered az eredeti ürességet.”

      A másik azt mondja: “Mi az eredeti üresség?”

      Chosa azt mondja: “Maguk a karmikus akadályok.”

      [Kogetsu] megint megkérdezi: “Mik azok a karmikus akadályok?”

      Chosa azt mondja: “Maga az eredeti üresség.”

      Kogetsu hallgat.

      Chosa akkor a következő verset tanítja neki:

      A látszólagos létezés alapvetően különbözik a Létezéstől.

      A látszólagos megszűnése szintén különbözik a Létezéstől.

      “A Nirvána a vezeklés” azt jelenti,

Hogy az egyetlen lényegi állapot teljesen mentes a megkülönböztetéstől.[42]

Chosa válasza nem-válasz.[43] Nincs meg benne az az igazság, amit Kumaralabdha tanít Gayatának. Vegyük észre, hogy Chosa mester nem ismeri a karmikus akadályok alapelvét. Amikor a buddhista pátriárkák utódai gyakorlás-és-tapasztalás által követik az igazságot, akkor először is minden kétséget kizáróan tisztázniuk kell, és meg kell ismerniük, a Tiszteletreméltó Kumaralabdha módján, ezt a karmát a három időben. Ez a [fáradozás] már az ősi pátriárkák cselekedete, nem szabad megszűntetnünk vagy elhanyagolnunk. A három idő karmája mellett van még a határozatlan karma[44], és van még nyolc fajta karma[45]; nagyjából meg kell ismerjük őket a gyakorlatban. Azok, akik nem tisztázták a karmikus következmények ezen igazságát, nem szabad, hogy vaktában emberi lények vagy istenek vezető tanítóinak nevezzék magukat. Mindenképpen megtapasztaljuk a rossz karma következményét a három időben, de ha megvalljuk, és megbánjuk[46], akkor az átalakítja a súlyos [bűnt], és a [következményt] könnyűvé változtatja; valamint véget vet hibás cselekedeteinknek, és tisztává tesz.

    Továbbá ha örömünket leljük a jó karmában, az egyre jobban és jobban előmozdítja [a jó karmát]. Minden attól függ, hogy a karma jellege fekete vagy fehér.[47] A Világ Tiszteltje azt mondta: “A karma, amit létrehozunk, nem vész el még kalpák százainak múltán sem. Amikor az okok és a körülmények együtt vannak, a hatások és az eredmények természetesen megjelennek.” “Mindannyiótoknak tudni kell! Ha tetteitek tisztán feketék, akkor a tisztán fekete [hatások] beérését[48] fogjátok megtapasztalni. Ha tetteitek tisztán fehérek, akkor a tisztán fehér [hatások] beérését fogjátok megtapasztalni. Ha tetteitek feketék és fehérek, akkor a vegyes [hatások] megfelelő beérését fogjátok megtapasztalni. Ebből az okból kifolyólag el kell vessetek minden olyan tettet, amelyek tisztán feketék, illetve amelyek feketék és fehérek vegyesen. Szorgalmasan gyakorolnotok és tanulnotok kell az olyan tetteket, amelyek tisztán fehérek.” Akkor a nagy gyülekezetben mindenki, aki hallotta a Buddha tanítását, örvendezett, és hitt.[49]

 

Shobogenzo Sanji-no-go

 A másolását befejeztem az Eihei-ji templom vezető szerzetesi lakrészében, a Kencho[50] 5. évében, a 3. holdhónap 9. napján

      Ejo

      

 

[1]  A GO a szanszkrit karman megfelelője, ami tettet vagy viselkedést jelent. Ahogy a karma szó a mai angol [és magyar] nyelvben, úgy a GO is nemcsak magára a viselkedésre utal, hanem a viselkedés következtében fellépő hatásokra is. Ld. 1. könyv, Szójegyzék.

[2] Ő lett a huszadik pátriárka Indiában. Miután megkapta a Dharmát Kumaralabdha mestertől, Rajagrha városában élt és tanított.

[3] Csavargók, akik olyan munkákat láttak el, mint vadászat, mészárlás, kivégzés.

[4] Ezek a szavak a 89. fejezetben, a Shinjin-inga-ban is szerepelnek.

[5] Keitoku-dento-roku, 2. fejezet.

[6] SANZE, általában a “három idő”-nek fordítják (múlt, jelen és jövő), de itt a fordítás a “három kor”-t használja azért, hogy megkülönböztesse a fejezet címében szereplő SANJI, “három idő”-től.

[7] JAKEN, “hamis nézet”, a szanszkrit mithya-drsti megfelelője, ami hamis doktrinát, eret-nekséget, ateizmust jelent, tehát olyan nézetet, amely tagadja az ok és okozatot. Az öt téves nézet közül a harmadik (szanszkritül panca-drstayah). Ld. 1. könyv, Szójegyzék.

[8] Dógen mester korában, a Kamakura-korszakban, elterjedt volt az a hit az emberek között, hogy a mahajána buddhizmus nem foglalkozott a jó és rossz viselkedéssel.

[9] Buddha idejében széleskörben elterjedt volt az a brahmani hit, hogy egy személy a jelenlegi életében tanúsított viselkedésétől függően születik újjá egy jobb vagy egy rosszabb világban. A Buddha a brahmanizmus spirituális ideáját arra használta, hogy hangsúlyozza az ok és okozat létezését a való világban. Az idők során sok buddhista mester kritizálta azt az ideát, hogy a lélek újjászületik (ld. pl. 1. fejezet, Bendowa, és 6. fejezet, Soku-shin-ze-butsu), de a múltbeli és a jövőbeli életekkel kapcsolatos kifejezések megmaradtak az ok és okozat buddhista magyarázataiban. Ugyanakkor az emberi életpálya úgy is tekinthető, mint ami életek sorozatából áll – úgy, mint iskolás gyerek, gyakornok, dolgozó, nyugdíjas, munkaképtelen, stb.

[10] AKUDO, SAN-AKUDO, a három gonosz állapot: 1) a pokol állapota; 2) az éhes szellemek állapota; 3) az állatok állapota.

[11] IJUKU-KA, a szanszkrit vipaka-phala (az okozatok megérése) szóból. I, azaz “különböző”, azt hangsúlyozza, hogy különböző okok különböző okozatokat hoznak létre. Ld. 1. könyv, Szójegyzék.

[12] JOZA, szó szerint: “rangidős ülés”, a szanszkrit sthavira, “rangidős” megfelelője. Ld. 1. könyv, Szójegyzék.

[13] Daibibasha-ron (Abhidharma-mahavibhasa-sastra) 114. füzet. Ezt a kommentárt állítólag Vasumitra mester, a hetedik indiai pátriárka állította össze a Sarvastivada iskolához tartozó ötszáz arhattal együttműködve.

[14] Állítólag egy Kaniska nevű király megalapította Gandhara országát Krisztus után az első vagy a második században. JEBD (???) azt állítja, hogy Kaniska király a buddhizmus nagy pártfogója lett miután Asvaghosa  mester, a 12. indiai pátriárka hatására áttért (bár ez felveti a relativ időzítés kérdését Kaniska király uralkodása, illetve az Abhidharma-mahavibhasa-sastra Vasumitra mester, a hetedik pátriárka általi összeállítása tekintetében).

[15] JO, jelentése “vár” vagy “város”. Bizonyos indiai városokat megerősített falak vettek körül.

[16] Daibibasha-ron, 114. füzet.

[17] Hivatkozás a SHI-FUKUDEN-re, azaz a “boldogság négy mezejére”: 1) SHUDEN, “az [állat-] világ mezeje”, ami azt a boldogságot jelenti, amit az  állatokhoz való kedvesség okoz; 2) KUDEN, “a szenvedők mezeje”, ami azt a boldogságot jelenti, amit a nélkülöző emberekhez való kedvesség okoz; 3) ON DEN, “a kedvesek mezeje”,  ami azt a boldogsá-got jelenti, amit az okoz, ha a szülőknek viszonozzuk kedvességüket; 4) TOKUDEN, “az erényesek  mezeje”, ami azt a boldogságot jelenti, amit az okoz, ha a három jármű  szent gyakorlóinak viszonozzuk kedvességüket.

[18] GO-MUGEN-GO, a szanszkrit pancavici-karmani szóból. A MUGEN a MUGEN-JIGOKU-ra, a “szakadatlan pokol”-ra utal, ami a szanszkrit Avici megfelelője. Ld. Szójegyzék.

[19]HA-HORIN-SO, “szétzülleszteni a Dharma-kerék szangáját”, jelentése: hibás elméleteket létrehozni. HA-KATSUMA-SO, “szétzülleszteni a gyakorlás szangáját”, jelenté-se: hibás gyakorlásokat létrehozni. A szanga szétzüllesztésének bűne erre a két kategóriára bomlik.

[20] Ld. pl. 2.függelék, Ippyaku-hachi-homyo-mon, amely egy bódhiszattva prédikációján alapul, amit akkor adott, amikor utolsó életét a Tusita mennyekben töltötte. Utána leereszkedett a földre, egy utolsó életre, mielőtt buddhává vált.

[21] Az ősi indiai kozmológia szerint az emberek a Sumeru-hegytől délre fekvő kontinensen élnek. Az északi kontinenset (szanszkritül: Uttara-kuruh) angyalok lakják.

[22] Egy gazdag ember Rajagrhából, Buddha tanítványa. Állítólag akkor született, amikor anyja testét hamvasztották.

[23] Buddha orvosa Jivaka volt. Egy kurtizán fia volt, aki röviddel azután elhagyta, hogy megszülte, ám egy herceg megmentette, és felnevelte. Ifjúkorában hét évig orvostudományokat tanult a Takkasila nevű híres egyetemen (napjainkban Taxila, Pakisztán). Ezután a király orvosa lett Rajagrhában, és Buddha világi tanítványa.

[24] Devadatta Buddha unokatestvére volt. A Lótusz szútra Devadatta fejezetében a Buddha jóbarátként dicsőítette, és megjövendölte, hogy buddhává fog válni. Devadatta azonban Buddha ellen fordult, amint ez e fejezet elmagyarázza.

[25] Ld. 12. fejezet, Kesa-kudoku, 87. pragrafus.

[26] A Gayasirsa rövidebb formája. Ez a hegy a mai Brahmayoni, Gaya városától egy mérföldre nyugati irányban, Gaya pedig a bengáli Patnától hatvan mérföldre található délnyugati irányban. A hegy kínai neve ZOZU-SEN, “Elefántfej-hegy”. A csúcs állítólag egy elefánt fejét formázta.

[27] SHIBUTSU, “a négy buddha”, a mandala északi, deli, keleti, és nyugati oldalán lévő négy buddha kép. Ez a négy buddha a mandala közepén található Vairocana Buddha társaságában van. A SHIBUTSU itt jelzőként szerepel, és Devadatta hozzáállására, Buddha szolgálatára utal, mielőtt tévútra tévedt volna.

 [28] Devadatta tanítványa.

 [29] Buddha tíz nagy tanítványa közül kettő.

 [30] A parajika az előírások megszegése, ami a közösségből való kiutasítást von maga után. Ld. 1.könyv, Szójegyzék.

 [31] SHIZEN-BIKU, a 90. fejezet címe.

 [32] Úgy tartják, a bódhiszattvának három asamkhya kalpán keresztül kell gyűjtögetni az erényeket, hogy buddhává válhasson.

[33] Sravastit, Kosala fővárosát, némelykor független országnak tekintették.

[34] CHU-U, a szanszkrit antara-bhava megfelelője, eredetileg brahmani fogalom, amely a lelket a köztes létben, a halál és az újjászületés között írja le. Ld. 1. könyv, Szójegyzék.

[35] Daibibasha-ron, 69. füzet.

[36] Ibid.

[37] SANZE, múlt, jelen, és jövő. Ld. 6. megjegyzés.

[38] GUBU, annak a papnak a titulusa, aki a Buddha képeit szolgálta a palota buddhista gyakorlatnak szentelt szobáiban.

[39] Chosa Keishin mester (868-ban halt meg), Nansen Fugan mester örököse.

[40] Simha mestert, az indiai huszonnegyedik pátriárkát állítólag Kasmira  (ma Kasmír) királya kivégeztette.

[41] Taiso Eka mester. Állítólag őt is meggyilkolták.

[42] Keitoku-dento-roku, 3.fejezet.

[43]  A pap úgy gondolta, hogy az üresség eredeti állapota és az ok és okozat konkrét korlátozásai az két külön dolog, ezért Chosa mester emlékeztetni akarta az osztatlan valóságra. Az volt a szándéka, hogy felhívja a pap figyelmét arra, hogy nem szükséges foglalkozni a múltbeli karmával, mert csak a valódi létezés van, az itt és most. De Dógen mester ebben egy, az ok és okozat tagadására utaló tendenciát vélt felfedezni.

[44] FUJO-GO, ami a FUJO-JU-GO rövidítése, azaz “a karma, amelyben a [következményt] határozatlanul kapjuk meg”, vagyis az a karma, amelyik határozatlan periódusokban működik.

[45]  A nyolc fajta karma a következő: jó karma, ami a három időben, illetve határozatlan időkben működik, és a rossz karma, ami a három időben, illetve határozatlan időkben működik.

[46]  A SANGE például a következő vers elszavalását jelenti:

      GA-SHAKU-SHOZO-SHOAKUGO,

      KAI-YU-MUSHI-DONJINCHI,

      JU-SHIN-KU-I-SHI-SHOSHO,

      ISSAI-GA-KON-KAI-SANGE,    azaz:

                   “Az a sok rossz, amit a múltban elkövettem,

                   / Időtlen idők óta mind mohóságból,

                   haragból és káprázatból ered. /

                   A test, a száj és a tudat hozta őket létre. /

                   Most teljesen megvallom és megbánom őket.”

[47] “Fekete vagy fehér”, azt jelenti hibás vagy helyes, rossz vagy jó.

[48] IJUKU, az IJUKU-KA rövidítése, szó szerint azt jelenti: “a hatások különböző beérése”. Ld. 11. megjegyzés.

[49] Dai-ho-shak-kyo (Maharatnakuta szútra), 57. fejezet.

 50] 1253. Ez az egyik fejezet abból a tizenkettből, amit Dógen mester életének utolsó éveiben kezdett el. Az itt lefordított verzió a Shobogenzo  95-fejezetes változatából való. A 12-fejezetes változatbeli verzió kicsit hosszabb.