Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A tudás kapui

2019.08.21

A TUDÁS KAPUI
i. e. III. évezred - i. sz. V. század
[23]
Csuang-Ce tanításai


 
A tudás nem minden
(III.1.) Életünk véges, de a tudás végtelen. Valami végessel igyekezni, a végtelent megközelíteni, veszedelmes vállalkozás. S ha ezt tudván, továbbra is hajszoljuk a megismerést,  ezzel  menthetetlenül veszélybe kerü-lünk. A jótettel nem jár együtt a dicsőség, sem a rossz gyakorlásával a büntetés: harmóniában lenni az élet lényegével; egyedül ez vezet ahhoz, hogy testünket megóvjuk, életünket megtartsuk, a hozzánk tartozókat tápláljuk, és éveink sorát beteljesítsük.

 
Ne törekedjünk hiábavalóságokra
(XXVII. 10.)  Csu Ping Mao kitanulta a sárkányölést: egész vagyo-nát erre költötte.  Három év alatt elérte a tökéletességet ebben a művészetben, de soha nem nyílt alkalma, hogy éljen is vele.
A tökéletes bölcs tanítása
(V.1.) Lu államban élt egy bizonyos Vang Tai, aki féllábú volt. Épp oly számos tanítvány követte, mint Kung Ce-t. Csang Ki megkérdezte ekkor Kung Ce-t felőle: "Hogyan van az, hogy Vang Tai hitvány nyomorék és tanítványai mégis egyenlő arányban osztják meg Lu államot a tieiddel! Ô együtt van velük s nem is tanítja őket, nem is beszél velük s mégis ezek üres kézzel mennek hozzá s tele marokkal térnek vissza tőle. Létezhetik hát valóban tanítás szavak használata nélkül?  S lehet, hogy míg valakinek nyomorék teste, szelleme teljes egész legyen? Miféle ember ez?"
- "Ez az ember - felelte Kung Ce - az elhivatottak közé tartozik. Én elkéstem, s csak ezért nem  tehettem őt meg mesteremmé. Mennyivel inkább kellene ezt azoknak megtenniük, akik még annyira sincsenek, mint én! Nem is csak Lu államot, de az egész világot szeretném hozzáirányítani."
-"Ez itt egy nyomorék - mondotta Csang Ki - s még nálad is magasabb rendű! Mennyivel előbbre lehet hát a többi embereknél! Vajon mi az ő szellemének titka?"
-"Élet és halál – felelte Kung Ce- igen fontos dolgok ugyan, de rá a legkisebb hatással sincsenek. Ha ég és föld összeomlanának, ez neki csekély kárt okozna.  Övé a minden csalékonyságtól mentes dolog ismerete s bármi is változzék, ő változatlan marad. A dolgok átalakulásaikban benső törvényüket követik, s ő, ennek birtokában, csaknem ura a változó világnak."
- "Mit jelent ez?" - kérdezte Csuang Ki.
   -"Ha, a dolgokat különbözőségükben tekintjük - felelte Kung Ce, - úgy látjuk, hogy más a máj és más az epe, más a Csu állam és más a Jü állam; ha azonban közösségükben tekintjük őket, valamennyi dolgot egynek látjuk. Aki idáig eljut, azt nem érdeklik azok az ismeretek, amelyeket a szem és fül szed össze, hanem szíve ott jár, ahol a dolgok a végső harmóniában csendülnek össze.  A nagy egységet látja, és a hiányokon túlnéz. Így ez az ember is úgy fogja fel lába elvesztését, mintha egy darab földet hagyott volna hátra maga mögött."

- "Ő csak magával foglalkozik - válaszolta Csang KiMegismerésére alapította gondolkozását; gondolkozására építi lelkiállapota egyensúlyát. Hogyan lehetséges hát az, hogy mások is olyan sokat tartanak felőle?"

   -"Az ember - felelte Kung Ce - a saját képmását nem a folyóvízben, hanem az állóvíz tükrében szemléli. A földből termő dolgok közül csupán a fenyő, és a ciprus a kivételes, télen és nyáron egyaránt zöldel. Az Ég fiai közül csupán Sun volt a kiválasztott, akinek megadatott a boldogság, hogy életét tökéletessé fejlessze és másokat is a tökéletesedés útjára tereljen. Ennek az eredendő tökéletességnek a megértése elsősorban is a félelmet nem ismerésben mutatkozik meg.  Egy bátor hős - pusztán a hírnév vágyától sarkallva – kilenc ellenséges seregen keresztülverekszi magát. Mennyivel rettenthetetlenebbnek kell annak lennie, aki uralkodik a világ fölött, mintegy a természet egészét rejti magában, aki testében csak vendégként száll meg, aki számára szeme és füle tanúsága csupán a dolgok hasonlatát nyújtja, aki minden tudást egységesen lát, s akinek szelleme nem ismeri a halált!  Az ilyen ember maga választja ki a napot, amelyen el akar távozni. Az emberek köré gyűlnek, hogy kövessék őt: de hogyan törődhetnék ő a többiekkel?"