Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Abhidharma-kósa egy részlete az önbuddhákról

Az Abhidharma-kósa egy részlete az önbuddhákról

 

Vasubandhu, Abhidharma Kósájában (Abhidharmakośabhāṣyam) az olvasható, hogy a Pratjéka-Buddhák kedvelik a magányt. Ezen mű szerint, két időszakban jelennek meg: a világciklusok növekedési-, és a hanyatlási szakaszában.

  Az Önbuddhák lehetnek csoportban élők (skr. vargacārin), akik szintúgy a növekvő szakaszban jelennek meg (lásd. Buddha idején), és lehetnek magányosak, akik úgy élnek, mint a rinocérosz.

A śrāvakák azok, akik a Történelmi Buddha tanítványaiként elérték az első vagy a második gyümölcsöt. Egy másik vélemény szerint, vannak átlagos hīnayāna gyakorlók (pṛthagjana "köznép") -akik megvalósítják, megtapasztalják az áttörést (nirvedhabhāgīya), és akik az anyagi létezés útján képesek maguktól megvalósítani az Ösvényt. A mesterek, akik osztják ezt a nézetet, a Pūrvakathāban találtak érvelést.

500 aszkéta fájdalmas megtartóztatást gyakorolt egy hegyen. Egy majom, aki a Pratjéka-Buddhák között élt, az ő magatartásukat utánozta az aszkéták előtt. Az aszkéták leutánozták a majmot, és úgy tartják, hogy ezzel elnyerték a Pratjéka-Buddhák Bódhiját.

A mesterek szerint világos, hogy nem voltak szentek (āryák, śrāvakák). Ha előzőleg elérték volna a srávakák gyümölcsét, a szabályok és szertartások alól való megszabadulást (szkr. Śīlavrata-parāmarśa;), akkor nem tették volna ki magukat később a fájdalmas önkínzásnak. (A bódhi (szkr. bodhi) szó kulcsfontosságú, ezért pár szóval magyaráznám: az ellobbanás (kṣayajñāna) és a nem-keletkezés (anutpādajñāna) bölcsessége, a bölcsesség mindenre kiterjedő tudása, a síla-szamádhi-prajñā hármasságának állandósulása, amivel a Buddhák, és a győzedelmesek (szkr. jina) rendelkeznek.)

A Pratjéka-Buddhák második csoportját azok alkotják, akik olyan magányosan élnek, mint a rinocérosz. A rinocérosz száz hosszú kalpán keresztül gyakorolta a bódhit. Rögzített gyakor-latok, és tanítás nélkül (szkr. āgama) éri el a megvilágosodást, mert a Pratjéka-Buddha, egyedül viszi véghez az üdvözülést, mások alakítása nélkül.

• Miért nem használja fel magát mások megváltására?

Bizonyosan képes tanítani a Tant: rendelkezik a mindenre kiterjedő képességekkel (szkr. pratisaṁvid) és de ha még nem is rendelkezik vele, a korábbi Buddhák tanításaira biztosan emlékezik (szkr.praṇidhijñāna). Többé nem szűkölködik könyörületben, mivel a határtalan erőket épp a lények segítésének szándékával manifesztálja. Többé nem mondhatja, hogy a lények nem megvilágosíthatók, abban az időszakban, melyben él -mint például ebben a hanyatlási szakaszban- szóbeli átadással a lények el tudnak szakadni a Vágy Birodalmából (szkr.kāmadhātu). Akkor mégis miért nem tanítja a tant?

Az előzőleg tanúsított magatartásából következik, mely magánnyal teli. Ebben örömét leli, és vágyik a zűrzavarból való távollétre, nincs meg a bátorsága, hogy alávesse magát annak, hogy másokkal mélységesen megértesse a Dharmát: tanítványokat kellene szereznie, sokaságot kellene vezetnie, akik népszerűt népszerű ellen követnek, ez nehéz feladat. Fél, hogy megzavarják elmélyedésében, és tart kapcsolatba lépni az emberekkel (szkr.saṁsarga). Egyszerűen nincs kedve.

• Hogyan lehet tanítás, mester és mindenféle külső hatás nélkül elérni a megvilágosodást?

Az Önbuddhák életük vége felé egy mesterre sem támaszkodva elkülönülnek világtól, magukon és az állandóan keletkező dharmákon szemlélődnek. Így vizsgálódván felismerik a dharmák és az egyén éntelenségének kettősségét, és külső jegyekben is láthatóan elérik az arhatságot.  Tibetben és a Himālayában a mai napig lehet látni remetéket (vagy időszakosan elvonulókat) akik hasonló módon törekednek a megvilágosodásra.

• Milyen tudatállapottal rendelkezik egy pratjéka-buddha?

A Pratjéka-Buddha a „Buddhákhoz” hasonlóan a negyedik elmélyedés (szkr.dhyāna) állapotában időzik, ez az elmélyedés mentes mindenféle nyugtalanságtól és kettősségtől. Egy ültő helyükben -felkelés nélkül- az áttöréstől eljutnak a bódhi felébredéséig. Különbség van a Srávakák, a Pratjéka-Buddhák és a felülmúlhatatlan, tökéletes Buddhák bódhija között. A megsemmisülés és a nem-keletkezés tudata háromféle aszerint, hogy melyikük éri el. A megsemmisülés tudatállapotában tökéletesen maguk mögött hagyják a nemtudást, tudják, hogy vállalkozásukat teljesítették, azonban a tökéletes bódhi számára nincs többé semmi, ami véghezvihető vállalkozás lenne.

• A tökéletes megszabadulás (adhimokṣa) jelei:

A śrāvakák és a pratjéka-buddhák a levegőbe tudják emelni testüket, és elmozdítani, akár a madár, ami fokozatosan felemeli a testét, és repül. A szándék intenzitásától függően, a távoli cél közelivé válik, így gyorsan megérkezik.

 

A fordítás alapjául szolgáló könyv: Vasubandhu: Abhidharmakośabhāṣyam. Ford.: Louis de la Vallée Poussin & Leo M. Pruden. Asian Humanities Press, Berkeley 1990.